Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 2. szám - MÉRLEG - Friedrich Born magyarországi delegátus jelentése a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának Genfbe, 1945. június. S. a. r.: SZITA SZABOLCS. (Ism.: KOVÁCS TAMÁS)

Mérleg szűkszavúan írt Born. A jelentés, amelynek célja a NVK genfi vezetőinek tájékoztatása volt, igyekezett minél érzékletesebben, de — mai szófordulattal élve — nem bulvárszinten bemutatni a háború, és különösen az ostrom kegyedenségét és brutalitását. Érzékelhetjük a polgári lakosság szenvedését és a főváros pusztulását éppúgy, mint a sebesült kiskatonák szenvedésit. De villanásnyi képet kapunk a magyar és a német katonai vezetés egymás iránti bizalmadanságáról is. Hangsúlyozom, mindezt olyan ember tollából olvashatjuk, aki testközelben volt. Különösen érdekes leírást kapunk 1944 karácsonyáról, amikor a város ünnepelt — vagy legalábbis próbált ünnepelni a bezáródó szovjet ostromgyűrűben. De Born hasonlóan élénk színekkel festi le a Duna-hidak felrobbantását és a Sziklakórházban uralkodó szörnyű körülményeket is. A jelentés következő részei a Vöröskereszt magyarországi, igen széleskörű embermentő tevékenységét írják le, meglehetősen részletesen. Ebben kiemelt szerep jutott a budapesti zsidóság védelmének és segítésének. Mikor Born elfoglalta posztját (1944 tavaszán), már zajlott a vidéki zsidóság deportálása, amelyet ugyan július elején leállítottak, de a nyilas hatalomátvétel után folytatódott a megmaradt, főleg fővárosban élő zsidók üldöztetése. Born — hasonlóan egyes diplomatákhoz — akiket csak tudott, megpróbált védelem alá helyezni, illetve minél több ember ellátni élelemmel. Külön problémát jelentett — a beszerzésen túl — a szállítás is, ennek megszervezésére és lebonyolítására külön részleget is kellett működtetni. Mint már utaltunk rá, magyar területen számos országból származó hadifogoly, illetve polgári menekült is volt a második világháború éveiben. Az ő védelmük, ellátásuk is a Vöröskereszt feladatai közé tartozott. Born jelentésében részletesen leírja, hogy lengyel katonai és a polgári menekülteket, az angol, amerikai, szovjet és francia hadifoglyokat, valamint az olasz és jugoszláv internáltakat miként segítette élelemmel és papírokkal a szervezet. A jelentés végén — szintén több alpontban — leírta Born, hogy a szervezet kikkel működött együtt, egyáltalán kikkel tudott együttműködni. Érdekes, hogy amíg a Magyar Vöröskeresztet fontos partnernek tünteti fel, addig a szintén emberéletek sokaságát megmentő Svéd Vöröskeresztet meg sem említi a jelentés ezen részében, és máshol is csak akkor és csak utalásszerűén utal rá, amikor nem kerülhető meg valamilyen okból. A jelentés utolsó oldalai az ostrom, illetve a háború után helyzetet mutatták be. Born — egyébiránt hasonlóan a többi külföldi embermentőhöz —, ha nem is gyanús, de mindenestre hosszabb távon nem kívánatos személy maradt, csak most már a Vörös Hadsereg szemében. így a szovjetek ezek esedeges elutazása elé soha nem gördített akadályt... Born 1945 márciusában(I) fel akarta venni genfi feletteseivel a kapcsolatot, de ehhez Bukarestbe kellett utazni, majd onnan — nem írja, hogy miért — Isztambulba. Onnan pedig már nem Magyarországra, hanem Genfbe kellett visszatérnie. A jelentésnek ennél a pontnál vége szakad, de mi ismerjük a folytatást. Born sem kapott dicséretet 1945-ben azért, hogy embereket mentett. Tevékenységét csak 1987-ben, halála után 24 évvel ismerték el a Világ Igaza kitüntetéssel. Bár ő sem a kitüntetésért dolgozott, de történetéből levonható annyi tanúság, hogy a hősöket életükben sem árt(ana) megbecsülni. Jelentése példatára az önzeden segítőkészségnek és humanitásnak. Kovács Tamás 70