Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 2. szám - MÉRLEG - Friedrich Born magyarországi delegátus jelentése a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának Genfbe, 1945. június. S. a. r.: SZITA SZABOLCS. (Ism.: KOVÁCS TAMÁS)

Mérleg jedt a német rendészeti és biztonsági szervek magyarországi tevékenységének elemzésére és a politikai alapon üldözöttek sorsára is. Ezek mellett Szita Szabolcs kezdetektől szívügyének tekintette, hogy ne csak a rosszat és a gonoszat mutassa be, hanem a jót is. így került figyelmének középpontjába az embermentés témaköre is, és ezen belül a keresztény és a diplomáciai embermentés történetének kutatása. Fontosnak tartja ezek újabb és újabb tudományos eredményeinek publikálását, már „csak" pedagógiai és nemzeti önbecsülésünk szempontjából is. Valljuk be: sokan feltették már a kérdést: van olyan, amit nem tudunk a második világháborúról és a holokausztról? Van olyan fontos forrás, amelyik még nem ismert? Vajon, ha van is ilyen, miben és mennyiben befolyásolja eddigi ismereteinket? Anélkül, hogy a feltett költői kérdésekre magam konkrétan felelnék, álljon itt válasz helyett Szita Szabolcs könyve, illetve annak ismertetése... Friedrich Born neve sajnos nem sokat mond azoknak, akik nem célirányosan a második világháború történetével, illetve a magyarországi holokauszttal foglalkoznak. Born a Nemzetközi Vöröskereszt (NVK) delegátusa volt Magyarországon 1944. május 24. és 1945. szeptember 9. között. Igaz, hogy csak alig több mint, egy évig dolgozott a magyar fővárosban, mégis látható, hogy egy igencsak „sűrű" és embertelen időszakban próbálta a humanizmust képviselni, megjeleníteni. 1945 kora nyarán tevékenységét összefoglalandó jelentést írt a Nemzetközi Vöröskereszt genfi központjába. Az eleddig nem publikált és sokak számára teljesen ismeretien forrást adta közre teljes terjedelmében Szita Szabolcs, bevezető tanulmánnyal (Friedrich Born küldetése) és jegyzetekkel sűrűn ellátva (a 259 jegyzetből mintegy 200 a Born-jelentéshez kapcsolódóan született!). Az eredetileg német nyelven írott jelentést magyar fordításban olvashatják a téma iránt érdeklődők. Megjegyzem, Szita Szabolcs ritkán adott közre forrásokat, reméljük, ez a jövőben megváltozik. A könyvet számos, az eredeti jelentésről készült másolat mellett számos kép is illusztrálja, így az olvasó szemtől láthatja is a kötet főhőseit. Roppant hasznos, hogy a kötet végén a témához kapcsolódóan mintegy négyoldalas bibliográfiai is található. A bevezető, a korszakot értelmező nagyobb tanulmány egyes részeinek a címei már önmagukért beszélnek. A szerző röviden bemutatta Born elődjének, a Magyarországon szintén teljesen ismeretlen Jean de Bavier tevékenységét, és idézi azt, a 1944. február 18-án írt levelét, amelyben figyelmeztette a NVK-t, hogy Magyarországot megszállhatják a németek, és hogy ez a lépés végzetes lesz az itt élő zsidóságnak. Levelében aktívabb és határozottabb tevékenységre sarkalta (volna) az NVK-t... Ám de Baviert két hónappal később(!) az NVK visszarendelte Genfbe, utódjául pedig Friedrich Born jelölte ki. A telhetetlen történész íratja velem, hogy de jó lenne de Bavier levelét is publikálni(a valakinek)... A szerző ezután ismerteti „hőse", Friedrich Born élettörténetét. Megtudjuk, hogy Born nem egy született „irgalmas szamaritánus" volt, akinek kvázi kódolva volt életébe, hogy embereket fog menteni. Born üzletember volt, aki eleinte a magyar gabona miatt utazott csak Budapestre, de később a Svájci Kereskedelmi Központ budapesti irodájának a vezetője lett. Born megtanult magyarul, és a felsőbb magyar körökben is ismert volt. A szerző/ szerkesztő is csak utalásokat tesz rá, és tulajdonképpen nem kapunk választ arra, hogy vajh miért Friedrich Born lett a leváltott de Bavier utódja? Azt eddig is sejteni lehetett, hogy Born tevékenységét nem lehet pusztán és szűken értelmezve az embermentő szóval leírni. Szita Szabolcs példák sorát hozza, arra, hogy Born milyen tágan is értelmezte a mentést, például többször is kísérletet tett Budapest nyílt várossá való minősítéséért, de mindhiába. 68