Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 2. szám - MÉRLEG - Tanulmányok. Gazdaság-, család-, egészségügy-, egyház- és kultúrtörténet. Szerk.: DOBOS GYULA. (Tolna Megyei Levéltári Füzetek, 12.) (Ism.: BALÁZS KOVÁCS SÁNDOR)

Mérleg tári kutatás során azonban több pontatlanságra is fény derült, tehát kellő kridkával kellett kezelni a család szóbeli emlékeit, hagyományait, ez azonban nem csökkentette segítségük értékét, saját történetükben való jártasságuk bizonyságát. A szerző a második fejezetben a szakirodalomra és a Tolna Megyei Önkormányzat Levéltárának anyagára támaszkodva a tolnai és a szekszárdi céhek életében bekövetkezett változásokat vázolja fel 1872-ig. Az inasok és legények mesterré válásának bemutatása során annak érzékeltetésére törekedett, hogy miképpen l|ehettek a céhek az iparostársadalom legfontosabb szervezeti egységei a felbomlásukig, az iparegyletté alakulásukig. A harmadik és negyedik fejezet témája a család gazdasági és társadalmi helyzete, illetve az általuk űzött kézműves mesterségek részletes bemutatása különös tekintettel a mézeskalácsos és gyertyaöntő mesterségre, amely szakmát a család ötödik generációja sajátította el. A szerző a levéltári források tükrében részletesen elemzi, hogy generációnként a család tagjai milyen értékű tulajdonnal bírtak, mely helyi szervezetekhez, testületekhez csatlakoztak, A monográfiák és a társadalomtörténeti szakirodalom segítségével a szerző ezen felül megpróbálja elhelyezni a családot Tolna és Szekszárd iparostársadalmában. A vásárokról külön alfejezetben ír, és adatközlők segítségével feltérképezi azt a körzetet (vásárokat, búcsúkat), ahová a családok — köztük a Petrits család is — még elvitte áruit. Végül, de nem utolsósorban megpróbálja bemutatni az államosítások utáni közel ötven évet hogyan vészelte át a család, és miképpen fejlesztette műhelyét Szekszárd egyik legjobban jövedelmező vállalkozásává. A család kezdetben a vásárokon és a hetipiacokon árulta termékeit, majd 1998-ban megnyitották műhellyel egybekötött mintaboltjukat. Már ekkor felmerült bennük a gondolat, hogy összegyűjtött tárgyi emlékeikből kiállítsanak pár darabot az üzletben. Az összefogás a múzeumért példaértékű volt. Petrits József ötletét az egész család támogatta. A Széchenyi-terv pályázatán 1,2 millió forintot nyertek, a várostól félmillió forintot kaptak, és mindezt ugyanennyi önerővel megtámogatva összegyűlt a pénz a beruházásra, a Aleves Emlékeink című kiállításra. A kiállítás tárgyi részének összeállításában a család tulajdonában lévő anyagokon kívül Stoll László és a Wosinsky Mór Megyei Múzeum is sokat segített. A 2003. július ó-án megnyitott Mézeskalács Múzeummal a család régi álma vált valóra. A kiállításon a látogatók megismerkedhetnek a mézeskalács-, illetve a cukorka- és csokoládékészítés folyamatával és a gyertyaöntés rejtelmeivel. A kiállított korabeli tárgyak és eszközök segítenek elképzelni a munkavégzés folyamatát, amit élő bemutató is segít. A családtagokról készült fotók, segéd-, mester- és oklevelek mutatják be több generáció és vele együtt a mézeskalácsosság történetét. A következő tanulmány Mátrai Ildikó munkája a Nyéki-Holt-Duna történetéről, amelyet a régi térképek alapján próbált megírni. Feldolgozása kissé egyoldalúra sikeredett, hisz — elsősorban — a néprajzi források hiányoznak. A Sárközről sokféleképpen, sokoldalúan lehet írni, de — még akkor is, ha földrajzi, természettudományi szempontok alapján dolgozzuk fel a témát — a néprajzi alapirodalmat nem lehet figyelmen kívül hagyni, hisz egy olyan néprajzi csoport, táj történetéről van szó, amelyet nem lehet a néphagyományok nélkül megérteni. Hiányolom e sokoldalú szakirodalom felhasználását. Tanulmányában a szerző egy közel háromszáz éve kialakult gemenci holtmeder történetét próbálta meg összefoglalni a régi térképek információi alapján. Megállapításait igyekezett az írott levéltári dokumentumok segítségével is alátámasztani. Kiemelten foglalkozott a Nyéki-Holt-Duna kialakulásának körülményeivel és idejével, valamint a holtmeder szerepével a középkori Sárköz életében. Ezért foglalkozott többé-kevésbé a holtmeder környékén található települések történetével, amelynél a néprajzi hagyományok története sok olyan információt adhatott volna, amelyekre a feldolgozásban nem derült fény. 65