Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 2. szám - MÉRLEG - Tanulmányok. Gazdaság-, család-, egészségügy-, egyház- és kultúrtörténet. Szerk.: DOBOS GYULA. (Tolna Megyei Levéltári Füzetek, 12.) (Ism.: BALÁZS KOVÁCS SÁNDOR)

Mérleg A szerző a Dunát és a Sárvizet érintő szabályozási munkálatokat és ezen tevékenységek következtében a 20. századra érzékelhető kedveződen hatásokat is említette; az ártér holt­medreinek vízháztartási és ökológiai problémáit. Erintette a gemenci védett területek termé­szetvédelmi értékeit, kiemeltem foglalkozott a Nyéki-Holt-Duna és a Pörbölyi-erdő jellegze­tességeivel, a természetvédelmi rehabilitáció szükségességének és az elmúlt évtizedben vég­zett beavatkozásokkal. Bemutatta a Nyéki-Holt-Duna ezen tevékenységek után kialakuló állapotait, szót ejtett a természetvédelmi célok elérése érdekében a jövőbeni szükséges be­avatkozásokról Gonda Gábor tanulmányában egy — még a szakemberek körében is — kevésbé ismert témát jár körül, a nemzethűséget vizsgáló bizottságok tevékenységét Tolna megye Völgységi járásában. Az írás elsősorban a telepítésekben érdekelt szervezetek, így a Földművelésügyi Minisztérium által felügyelt szervek, illetve a Belügyminisztérium által felügyelt Népgondozó Hivatal tevékenységét dolgozza fel. A nemzethűséget vizsgáló járási igazoló bizottságok 1945 nyarának végén, szeptemberének elején kezdték meg működésüket. Az összesen 68 hármas bizottság munkája különböző hátráltató tényező miatt meglehetősen vontatottan haladt. A vizsgálatok akadályozva folytak, illetve végleg elakadtak az év végén, míglen a bizottságok teljesen befejezték tevékenységüket. Ennek oka abban rejlett, hogy 1945. no­vember 20-án a Németországi Szövetséges Ellenőrző Tanács pontosította a győztes hatal­mak potsdami határozatait. Ezzel a nagyhatalmi állásfoglalással elhárult az akadály a német­ség — kollektív felelősségre vonáson alapuló — kitelepítése elől, amit a magyar kormány­erők szorgalmaztak. A hármas bizottság munkájával kapcsolatban számos kifogás merült fel, elsősorban a fő ellenérdekelt, a Fürst Sándor körzetvezető által is számos alkalommal bírált Hűségmozga­lom prominensei részéről, de nemtetszésüknek adtak hangot bizonyos politikai pártok is, pl. a Függeden Kisgazdapárt bonyhádi szervezete. A nemzethűséget vizsgáló bizottságok elma­rasztaló határozatai ellen nagy számban nyújtottak be fellebbezést. E dokumentumok (ame­lyek bizonyára tartalmaznak csúsztatásokat is, néhány dolgot felnagyítanak, másokról meg hallgatnak) bepillantást engednek az emberek életébe, mindennapjaiba. Az egyéni sorsokon, személyes tragédiákon keresztül feltárul előttünk az 1940-es évek német faluközösségeinek zárt világa, és láthatjuk annak felbomlását és szétesését. Kirajzolódnak a telepesek érkezése után kialakult konfliktusok kontúrjai, érzékelhető a bizottságok működése, döntéshozatali mechanizmusa, testközelből „figyelhető meg" a bizottságok által minősítettek háttere, előé­lete. Az utolsó tanulmány — Aradi Gábor levéltáros munkája — Tamási mezőváros 19. szá­zadi mezőgazdaságának történetéről szól. A szerző ugyan adalékokat ígér, de ennél jóval többet kapunk tőle. Szalay Antal tamási plébános — Tamási első helytörténetírója — mun­kájából indul ki. Azt a hosszú folyamatot, vajúdást elemzi, amelynek során Magyarországon megtörtént az úrbéri viszonyok felszámolása. A reformkori apró lépések után, az 1847 vé­gén meginduló rendi országgyűlés 1848 tavaszán a nemzetközi és magyar forradalmi esemé­nyek hátszelével eltörölte az úrbériséget. A szabadságharc leverése, ha lelassította is, de nem szakította meg ezt a folyamatot. A neoabszolutizmus idején a volt jobbágyok megváltással ugyan, de megszabadultak az úrbéri szolgáltatások alól. Ez a változás alapvetően módosítot­ta a mezőgazdasági termelés feltételeit. Egy 1857 nyarán készült jelentés megállapította, hogy az úrbéri kötelék megszüntetése nagyon jótékony hatással volt a mezőgazdaságra, mivel a paraszt egész munkaerejét saját földjének szentelhette. A legelőelkülönözés révén a vetéste­rület megnövekedett. Azt is megállapította még a jelentés, hog}' a földet általában a tulajdo­nos művelte, bérbeadás kevéssé történt. 66

Next

/
Oldalképek
Tartalom