Levéltári Szemle, 60. (2010)
Levéltári Szemle, 60. (2010) 2. szám - MŰHELYMUNKÁK - CSÍKI TAMÁS: A gödöllői koronauradalom igazgatása a két világháború között
Л gödöllői koronauradalom igazgatása a két világhábortí között hogy a segélyek kiutalásánál a külső tisztviselők a központiakkal mindenkor azonos elbírálás alá vétessenek." 7 1 A jószágigazgató és az ügyosztály közötti ellentét mindkét esetben anyagi természetű, a járadékokkal kapcsolatos. 1925-ben az osztalék esedeges elmaradásával szemben Czitó a termelést irányító gazda tudatával, a tisztikart maga mögé állítva érvel, ugyanakkor arra a „szokásjogra", illetve a tisztviselők egymást követő generációinak tapasztalatára hivatkozik (ami feltehetően az állami birtokok információs rendszerébe is beépült), hogy a jutalékot a termelés eredményességétől függedenül, mintegy járadékként kapják meg. Nem kevésbé figyelemre méltó a nyugdíj- és segélyalapot véleményező szöveg. Ezúttal sincs szó a konfliktus nyílt kifejezéséről, ám a jószágigazgató bizalmatíansága egyértelmű az ügyosztály tisztviselőivel szemben, amikor személyes érdekeltségüket (anyagi „előnyök" szerzését) feltételezi és sejteti. Nem tudjuk, milyen konkrét tapasztalat, előítélet, esedeg egyéni sérelem rejlett az idézett mondatok mögött, azt azonban jelzi, hogy a kölcsönös kedvezményekkel kalkuláló patriarchális kapcsolatok mélyén miféle rejtett konfliktusok, személyes ellentétek lehettek, és egy külső tisztviselőnek milyen képzete volt a központi bürokrácia működéséről. Aminek a kifejezésére ezúttal is a hivatali (szabályozott) diskurzus normarendszerének megszegése adódott. Czitó Győző arra is utalt, hogy a jószágigazgatók kinevezése, ami az ügyosztály vezetőjének hatásköre volt, megállapodások, egyezkedések, alkuk nyomán valósult meg, és láttuk, a birtok új vezetői gyakran saját munkatársaikat, beosztottjaikat hozták magukkal. Néhány további példa a tisztviselők kiválasztásának egyéb — ugyancsak a személyes kapcsolatok által befolyásolt és azokat minősítő — szempontjait jelzi. A magángyakornokként, díjazás nélkül eltöltött szolgálat, amely nem csupán az ismeretszerzést, hanem a jelölt „megbízhatóságának" felmérését célozta, előfeltétele volt a kinevezésnek, ezért az erre irányuló kérvények és a hozzájuk csatolt ajánlások tucatjai árasztották el évről évre a minisztériumot. Az 1930-tól a koronauradalomban tartózkodó Geréby György kérelmét Debrecen főispánja támogatta a földművelésügyi miniszternek írt levelében („családja igen tiszteletre méltó pozíciót tölt be Debrecen város társadalmában, ezért mint pártfogására érdemes és méltó ifjút ajánlom a figyelmébe"), Nényey Előd elhelyezésével kapcsolatos fenntartását pedig Czitó ezúttal patriarchális hangnemben fogalmazta meg: „Kedves barátom! A nagy protekciót nem szívesen veszem tudomásul, no de majd csak ezzel is megbirkózunk." 7 2 (Nényeyt 1933-ban a kisbéri ménesbirtokra nevezték ki, de miután nősülni akart, és ott megfelelő nős lakás nem állt rendelkezésre, továbbá „egyéb szolgálati érdekből" Gödöllőre helyezték vissza.") 7 3 A megfelelő pártfogó ajánlása, a családi kapcsolatok (az apa érdemei a ménesbirtokokon) esetenként szociális szempontokkal kombinálódott. Brokés Katalin 1933ban irodagyakornoki alkalmazását kérte, amit az ügyosztály apja 35 évi „érdemes szolgálatára", valamint arra hivatkozva támogatott, hogy az 1928-ban nyugdíjazott jószágfőfelügyelő évek óta súlyos beteg, magateheteden, és nag} 7 családjával együtt „rendkívül nyomott anyagi viszonyok között él." (Brokés Józsefet 1920-ban, a munkácsi hegyvidéki kirendeltségtől helyezték a koronauradalom kerepesi kerületébe Héjjas Pál helyére). 7 4 7 1 MOL К 184. 3321. cs. 5. tét. 14 079/1929. 7 2 A levélből nem derül ki, a megszólítás kit takar. Kelemen Imre visszaemlékezésében úgy fogalmaz, „Tisztában voltam azzal, hogy a úsztviselők között sok van, aki összeköttetéssel került Gödöllőre, és nincsenek különösebb ambícióik." MMA IV. 256. 7 3 MOL К 184. 3616. cs. 5. tét. 46 230/1931.; 3774. cs. 5. tét. 59 266/1932., 3928. cs. 5. tét. 37 971/1933.; 5467. cs. 5. tét. 142 738/1940. 7 4 MOL К 184. 2254. cs. 5. tét. 66 466/1920.; 3928. cs. 5. tét. 38 159/1933. 45