Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 2. szám - MŰHELYMUNKÁK - CSÍKI TAMÁS: A gödöllői koronauradalom igazgatása a két világháború között

Csíki Tamás rögzített teendők pedig a lokális döntéseket akadályozták,

4

2 és a termelés minden részletére kiterjedő központi határozatoknak kívántak érvényt szerezni. (Az 1930-as években ezek egyre gyakoribb fóruma a minisztériumban tartott értekezletek, amelyeken a birtokok vezetői is részt vettek.) Nem kerülhető el végül az igazgatás hatékonyságának felvetése. Ennek „objektív" megjelenítésére a kormány számára az 1920-as években a jövedelmezőség adódott, amiből a helyi bürokrácia nem épp eredményes működésére következtethetünk.

4

3 A centralizált irányítás a lokális cselekvéseket lassította, ami elsősorban a terményértékesítéskor és a beszerzéseknél okozott veszteséget. A gazdasági kerületek önálló számadótestek voltak, a rentabilitás központi normája számukra is követendő volt, ami versenyhelyzetet teremtett, ám együttműködésüket gátolta. Mi jellemezte az uradalom kommunikációs rendszerét? A századfordulón telefonhálózat létesült az intézőségek között (a birtok széttagoltsága ezt szükségessé tette: a két szélső fekvésű major távolsága kb. 45 kilométer), és bár a jószágigazgatók annak gyakori meghibásodásáról, sőt elavulásáról jelentettek,

4

4 mégsem becsülhetjük le jelentőségét az információáramlás felgyorsulásában. Ugyanakkor nem változtatta meg a személyes jelenlét és utasítások, a közvetlen ellenőrzéssel összekötött hagyományos gyakorlatát. „Én mint igazgató minden reggel az irodai dolgokat elintéztem, utána kocsira ültem, és este hat-hétig a határt jártam, ezután kerültem az ebédhez" — emlékezett három évtized távlatából is öntudatosan Kelemen Imre.

4

5 Mint láttuk, az orális kommunikáció eszköze volt a tisztiszék, ahol az elhangzó utasításokat a koordináció és a számonkérés érdekében írásban dokumentálták.

4

6 A helyváltoztatásra a tiszti fogatok szolgáltak, amelyek az állomány presztízsét is kifejezték. (A napi postát a kerületek között a tejesfogatok szállították, ami az elvárt gyors és pontos levelezésnek aligha felelt meg.) Majd csupán az 1942-ben kinevezett igazgató, Thiringer Vilmos tért át a „termelés szempontjait szolgáló üzemvezetés" érdekében egy Adler típusú gépkocsira, ám a központtól több mint 130 kilométerre fekvő, az uradalomhoz csatolt kompolti és kőkúti birtokrészek kezelése így is megoldhatadan feladatot jelentett.

4

7 Az igazgatás hatékonyságának további eleme az alkalmazottak rátermettsége. A jövedelmi eredményektől elszakadó, járadékként elvárt osztalékok az egyébként jól képzett gazdatiszteket érdektelenné tették, munkájuk jelentős részét a koronauradalom státusából adódó feladatok, pl. a kegyúri ügyek kötötték le, a hatalom fegyelmezési technikái a személyes felelősség érvényesülését akadályozták.

4

8 Ideiglenesség és bizonytalanság jellemezte az uradalomban alkalmazott kisegítő „irodai munkaerő" helyzetét. Munkajogi státusuk és járandóságaik sem rendezettek: többen 20-21 éve várták kinevezésüket, de „tudják, hogy a díjnoki alkalmazás időben elérheteden távol4

2 Figyelemreméltó ezen a ponton a narráció. Kelemen miközben a tisztiszék működését írja le, elveként veti közbe a kerületi intézők önállóságának tiszteletben tartását. Ez azonban aligha érvényesült, és inkább a késői, a szakmai függetlenségre épülő identitásának kifejezése. 4

3 A jövedelmezőségről: CSÍKI. Kézirat. 4

4 Thiringer Vilmos írja 1943-ban, hogy a koronauradalmi távbeszélő-hálózat és a meglévő készülékek „napról napra nehezebbé teszik a kerületekkel való érintkezést, és ezért az uradalomra súlyos károk származhatnak." MOL К 184. 6599. cs. 5. tét. 36 158/1943., 7218. cs. 5. tét. 231 391/1944. 4

5 MMA IV. 256. 4

6 Az iratkezelésről viszont Kovács Lajos idézett levele árul el részleteket, amiből kiderül, hogy a döntésekhez szükséges, minisztérium által igényelt információk nem álltak rendelkezésre, és a tisztviselő csupán „biztos emlékezetére" hagyatkozhatott. 4

7 MOL К 184. 7218. cs. 5. tét. 231 391/1944. 4

8 MOL К 184. 6599. cs. 5. tét. 36 158/1943.; 6606. cs. 5. tét. 526 354/1943. A fegyelmezésről a következő fejezetben szólunk. 38