Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 2. szám - MŰHELYMUNKÁK - CSÍKI TAMÁS: A gödöllői koronauradalom igazgatása a két világháború között

Л gödöllői koronauradalom igazgatása a két világhábortí között béresgazdák végezték, ami — a jószágigazgató érvelése szerint — éppen az előírt adminisztrációs fegyelem és az ellenőrzés lazulását eredményezte.

3

8 Az intézóségek összevonásának másik argumentuma: az önfenntartásuk vagy önálló jövedelmezőségük biztosítása azonban a partikularizmussal, gazdasági együttműködésük szűkülésével járt együtt: szintén Czitó írja, hogy miközben egy-egy kerület elmaradt az előirányzott munkájában, ezért földjeiből kénytelen részes művelésre kiadni, addig „szomszédja állatait pihentette."

3

9 Ne gondoljuk azonban, hogy a kerületek átalakításában kizárólag „racionális" tényezők vagy a központi bürokrácia normáinak követése játszott szerepet — erre Kelemen Imre és Kovács Lajos a hivatali érintkezés szabályain túllépő, személyes hangvételű levelei utaltak. Kelemen szövegében a tevékenységi körök differenciálatlansága: a pénztár, a gazdasági kerület és az igazgatóság közötti tisztviselői cirkuláció jelenik meg, amiről a minisztériumi osztályvezető a jószágigazgatóval való bizalmas egyeztetés nyomán döntött, és amit, úgy tűnik, nem a szakmai érvek motiváltak. Kovács Lajos emlékezetében pedig a két évtizeddel korábbi döntésnek kizárólag az informális mozzanatai maradtak meg.

4

0 A birtokigazgatással foglalkozó munkák nagy figyelmet fordítottak az egyszemélyi és a testületi irányítás problémájára, utóbbi eszközének a tisztiszéket tekintették, amit Kállay István 1848 után egyeneses „halhatadannak" minősített. A gödöllői uradalom tisztiszéki jegyzőkönyvei sem a dualizmus korszakából, sem az 1920-as és '30-as évekből nem maradtak meg, Kelemen László visszaemlékezése azonban röviden beszámol róla: „A ménesbirtokok rendszere szerint minden hónapban, ha nem volt valami sürgős vag)' rendkívüli ügy, tisztiülést tartottunk. Ezeken pontos jegyzőkönyvet vezettünk, amelynek másolatát minden kerületvezető megkapta. Az ülésen először felolvastuk az előző ülés jegyzőkönyvét, azután sorra vettük, hogy az abban foglaltakat mindenütt végrehajtották-e, és mi módon. Ennek megtárgyalása után az igazgató előadta az általa elkészített tervezet szerinti kívánságait. Ehhez az intézők hozzászólhattak, majd az igazgató véglegesítette rendelkezéseit, amit jegyzőkönyvbe foglaltak, és ezt pontosan be kellett tartani. Ezzel a rendszerrel egy hónapra előre mindenki tudta, mi a dolga... Nekem elvem volt olyan dolgokba, ami a kerület vezetőjének hatáskörébe tartozott, nem beleavatkozni."

4

1 Az emlékezet néhány mozzanata nem teszi lehetővé, hogy a birtokigazgatást Hensch Árpád a fejezet elején bemutatott kategóriái szerint minősítsük. Mégis a tisztiszék mechanikus, megszilárdult rítusrend szerinti működésére utal, amely nem a közösen hozott döntések és a viták terepe volt, hanem az előre elkészített igazgatói utasítások elfogadására és a korábbiak végrehajtásának ellenőrzésére szolgált. Azaz a tisztiszék, a birtokkormányzat tradicionális intézményeként, annak egységét és a tisztviselők pontosan szabályozott hierarchiáját jelenítette meg, valamint a rendszeres kommunikációt és az információk áramlását biztosította, anélkül, hogy az uradalom kollektív irányítását ellátta volna. Az egy hónapra előre 3

8 Az Esterházy-uradalomban az 1930-as években a számadásokat a béresgazdák, a pénztári naplókat az intézők vezették, ami „inkább szokás, mint törvény volt." GAÁL, 1971. 116. 3

9 MOL К 184. 5465. es. 5. tét. 36 759/1933. 4

0 Thiringer Vilmos kinevezését követően további szervezeti változások zajlottak: 1943-ban a földművelésügyi minisztérium a Nemzeti Közművelődési Alapítvány, illetve a Telepítési Alap tulajdonában lévő kőkúti és kompolti maradékbirtokokat a koronauradalomhoz csatolta, és gazdálkodásuk, valamint „ügykezelésük" vezetésével a gödöllői igazgatóságot bízta meg. (Az összevonás körülményeiről és motivációiról levéltári adatokat nem találtunk.) MOL К 184. 6599. es. 5. tét. 36 126/1943.; 6603. es. 5. tét. 524 959/1943.; 7218. es. 5. tét. 231 391/1944. 4

1 MMA IV. 256.; KÄLLAY, 1980. 284. 37