Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 4. szám - MŰHELYMUNKÁK - BELOVÁRI ANITA: A „műkedvelő" a két világháború közötti Somogy megyében

Be lovári Anita meg a kormányzat a „romlatlan és érintetlen" magyar kultúra hordozóit. A munkás népművelés mögött már komoly múlt és évtizedek alatt kikristályosodott tapasztalat és szervezet állt, amelyet felülértékelni, onnan a tömegeket elvonni sokkal nagyobb erőfeszítéseket igényelt volna, mint amire a Horthy-kormányzat hajlandónak mutatkozott. A prekoncepciók a parasztsággal szemben is érvényesültek. A korszak erősen központosított iskolán kívüli művelődése éppen azért igényelte a nagyfokú centralizációt, hogy a benne résztvevők és a számukra közvetített műveltség tartalma ellenőrizhető és szabályozható legyen. Ennek érvényesítése érdekében a kultuszkormányzat erősen behatárolható skálán mozgott, amikor az átadható tudásanyag meghatározására sor került. A korabeli retorika magyarázatában mindez a parasztság érdekében történt, amely szerint a műveleden, funkcionálisan analfabéta tömegek úgy sem érthették volna meg a mélyebb jelentéstartalmakat. Mindezek a megközelítések és értelmezések egy erősen átpolitizált, nacionalistapaternalista propaganda szolgálatában álltak; a népművelés elsősorban nem a falusi lakosság általános műveltségének emelését, hanem a nacionalista-revizionista szellemiség közvetítését célozta meg. Az első világháború előtti korszak „szabadoktatási" törekvéseit 1920-tól felváltotta az „iskolán kívüli népművelés". Az elnevezés változásán túl a tartalmi különbséget jelzi, hogy a még a háború előtt létrejött központi népművelési szervezetet, az Országos Szabadoktatási Tanácsot 1922-ben megszüntették és helyette szorosabb ellenőrzés alatt létrehozták az Iskolán Kívüli Népművelési Bizottságot.

1 A műkedvelő továbbra is része maradt a hivatalos népművelésnek, erősen perifériális szerepben. A domináns, közveden eredménnyel kecsegtető oktatás módszere mellett a népművelés két másik ágazata, a műkedvelő és könyvtárügy továbbra is háttérbe szorult, és a harmadlagos besorolást közülük egyértelműen a műkedvelő kapta. A korszak végére a műkedvelő színjátszás mégis nagyobb presztízzsel bírt, mint korábban. 1940-ben a Magyar Lélekben így fogalmaztak: a műkedvelő „...olyan hatalmas kultúrfegyver a nép művelésére és nevelésére hivatott és kellőképpen felkészült pedagógusok számára, mely jobban és mélyebben hat a leggazdagabb és legváltozatosabb összeállítású népkönyvtárnál, jobban hat az újságnál, ismeretterjesztő előadásnál, sőt talán a vetítőképes előadásnál is."

2 A Somogy megyei műkedvelő mozgalom A két világháború között példádan népszerűségre tett szert a műkedvelő. A somogyi sajtóban a megyei népművelési titkár az általa közzétett rövid összesítésben az 1936-1937. évről kimutatja, hogy a megyében ezen időszak alatt 621 műkedvelői előadást tartottak.

3 Ez átlagot számolva napi két előadást jelentett a megyében. Az előadások eloszlása természetesen nem volt egyenletes, az állami és a vallási ünnepek napjai környékén, valamint vasárnaponként gyakrabban tartottak előadásokat, mint más napokon. A műkedvelő előadások szervezése és lebonyolítása igazi mozgalommá vált.

4 ] MARÓTI,2007.115. 2 RÓZSA, 1940. 394-397. 3 Küzdelem a magyar nép testi és lelki megmentéséért. Tamás József népművelési titkár az elmúlt 3 évről, U-S., 19. (1937) október 10. 2. 4 1937 augusztusában a Kaposvári Leventeegyesület meghirdette a műkedvelő előadások „rangadóját". Az előzetes tervek szerint az eseménysorozat augusztus 1 és október 15 között zajlott (volna). Műkedvelő előadások versenye U-S., 19. (1937) augusztus 3. 3. 54