Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 4. szám - MŰHELYMUNKÁK - BELOVÁRI ANITA: A „műkedvelő" a két világháború közötti Somogy megyében

Л „műkedvelő" a két világháború közötti Somogy megyében Történt mindez annak ellenére, hogy az iskolán kívüli népművelést szabályozó két alapvető rendelet közül egyik sem említi meg még megnevezés szintjén sem a műkedvelőt, noha a népművelés számos egyéb ágazataira kitér.

5 (így például szó esik előadásokról, ismeretterjesztő tanfolyamokról, kulturális ünnepélyekről és népkönyvtárakról stb.) A népművelési titkár éves beszámolóiban is jóformán csupán az évi előadások száma jelenik meg, a többi ágazathoz hasonló alapossággal nem tárgyalja a kérdést.

6 Nyilvánvaló azonban, hogy a fokozott állami figyelem, a tanítóktól és közalkalmazottaktól elvárt aktivitás ebben a művelődési szférában is termékenyítőleg hatott még e perifériális ágazatra is — különösen, hog}- e tevékenység igen szórakoztatónak bizonyult. Az állam kapcsolata a műkedvelő mozgalomhoz meglehetősen felszínes és rendezetlen volt. Bár említés szintjén egyértelműen a népművelés részének tekintették, különösebb energiát nem fektettek a szabályozására. „Üdvös lenne, ha a műkedvelő színjátszás ügyét a népművelés érdekének szemmel tartásával újjárendezné a belügy- és kultuszminisztérium" — javasolta Tamás József, a Somogy megyei Népművelési Bizottság titkára 1941-ben, miután felpanaszolta, hogy az előadások szervezése során milyen problémákat okoz az engedélyeztetés és az anyagi fedezet rendezetlensége.

7 Az engedélyeztetés felemlegetése rámutat arra a bürokratikus módszerre, amellyel az állami népművelés meglehetősen laza ellenőrzése alatt tartotta a színjátszókat. „Figyelmeztetjük munkatársainkat, hogy mielőtt a darab betanítását megkezdik, kérjék ki a darabra vonatkozólag bizottságunk véleményét és az előadásra vonatkozó hozzájárulását, mert a közigazgatási hatóság csak az esetben adhatja meg az engedélyt az előadás megtartására, ha a darab a VKM. által engedélyezett darabok jegyzékében szerepel, illetve ha a bizottság a darab előadását javasolja."

8 Jelzi ennek a hatósági elvárásnak a nem túl sikeres voltát, hogy a figyelmeztetés 1941-ben hangzott el, a jelzett korszak végén, azaz az eljárás nyilván nem vált automatizmussá a színjátszók körében. A VKM fent említett listája az engedélyezett darabokról, kísérlet volt a műkedvelő korlátok közé szorítására. És ha a színjátszók nem is csupán azokat a darabokat játszották, amelyeket a minisztérium előírt, megállapítható, hogy a színművek jellege, stílusa és mondanivalója nem sokban különbözött a kultuszkormányzat által elvárttól. A lista általában a Néptanítók Lapjában jelent meg, de más tájékozódási pontok is léteztek. Jó néhány darab fennmaradt, antikváriumokban ma is kapható. Kiadási adataik alapján megállapítható, hogy több sorozat is elérhető volt. Például a Műkedvelők Színműtára vagy a Népművelési Színpad. A műkedvelő társulatok által előadott darabokat illetően a listák alapján a kormányzati ellenőrzés egyvalamire terjedt ki: a darab tartalmára, amelytől elvárták, hogy egybecsengjen a kultuszminisztérium által megfogalmazott hivatalos ideológiával. A Horthy-korszak művelődési miliőjének alaphangját meghatározó revizionista—irredenta nézetek minél erőteljesebb megjelenítését várták el a színművektől. Ugyanakkor nem volt sem megfogalmazott, sem a gyakorlatban érvényesülő elvárás a „minőség", mint követelmény. Szemlátomást a kultuszkormányzat nem célozta meg az alsóbb néposztályok kulturális nívójának emelését, ami ellentmond a kultúrfölény-teremtés igényének. A darabok, műfajukat tekintve, besorolhatók néhány egyértelmű, bár egymással könynyen összemosható és ideológiailag megkérdőjelezhetetlen csoportba. Rózsa József így 5 VKM 132.243/1922. sz. r. HK, 1922.; Somogy vármegye alispánjának 19 511/1926. sz. rendelete. SVHL, 46. (1927) 28. sz. 386. 6 FELCZÁN, 1931. 50.; TAMÁS, 1941. 69. 7 TAMÁS, 1941. 58. 8 TAMÁS, 1941. Függelék, 9. 55