Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 2. szám - GYŰJTŐTERÜLET - Szigorú szabályok és új késztetések: lehetőségek és kényszerűségek a gyűjtő területi munkában. Kerekasztal-beszélgetés. Lejegyezte: HORVÁTH J. ANDRÁS

Szigorú szabályok és új késztetések: lehetőségek és kényszerűségek a gyűjtőterületi munkában SARUSI: Jó, hát ez konkrétan megmaradt. Ez kétségtelen. CSÓTI: No igen, de azért itt megvolt a négy elemin túli végzettség, ezek szerint ő már egy iskolázott ember volt. SARUSI: De a mai értelemben vett felsőfokú végzettsége nem volt. CSÓTI: Nekem az a tapasztalatom, hogy ha keresem, sem találom ezt eg}

7 munkáscsaládnál. A saját famíliám esetében pl., akik parasztok—munkások voltak, szenzációs történeteket hallok róluk, de iratot, fényképet elvétve lehet fellelni. Ez a típusú múlt-őrzési, saját archívum-készítési képesség hiányzott. Nem rendelkeztek azzal a fajta múlt-tudattal, hogy ezt tovább kelljen adni. Ugyanezt viszont megtalálom az említett osztálytársnőm családjánál, amely egy 1840-es évek óta vaskereskedőként dolgozó család volt, vagy látom egy másiknál, akik a nagyatádi konzervgyárat alapították, ahol ez a múlt-megőrzési igény jelentkezett. SARUSI: Válasszuk azért ketté a dolgot: most megőrizték, vagy keletkezett? Én úgy látom, hogy azért keletkeztek ilyen iratok. Másik kérdés, hog}

7 meg is őrizték-e őket. TORONYI: Ami Salgótarján és környékét illeti, ez tipikusan nem az a város, ahol nagy generációk nőttek volna fel, az ilyen jellegű gyűjtés azért eléggé ad hoc jellegű. Én inkább eg}

7 másik területet említenék: a gazdasági szervek privatizáció nyomán fennmaradt iratait; illetve bizonyos családi vállalkozások anyagait, mely vállalkozások a megyében vélhetően jelentős gazdasági szerepet fognak betölteni, legalábbis ezt reméljük. Ezeket megkerestük, rendkívül udvariasan, hangsúlyozva az együttműködési szándékot, s felhívtuk a figyelmet a levéltár iratmegőrzési szerepére. Azután a cégbíróság felszámolási eljárási értesítő levelei is adódnak, mint tájékozódási forrás; a történeti értékű iratokra koncentrálva figyeljük a terepet. De összességében, ahhoz képest, amennyi energiát ebbe belefektettünk, nem igazán kedvezőek ezek a tapasztalatok, én azt látom. GOTTFRIED: Nyíregyháza város társadalmát illetően inkább a helyi közéletben közszerepet betöltő állampolgárok iratelhelyezési igényéről tudok beszámolni. Ezek az emberek valamilyen formában egyébként is kapcsolatban vannak velünk, akár mint kutatók, akár mint hivatalnokok, akár mint képviselők. Ok jelentkeznek azzal az igénnyel, hog}

7 átadnák nekünk az irataikat és ezeket mi többnyire át is vesszük. Ez az a terület, ami itt még nem került szóba. Egyébként minden elhangzott vonás a mi viszonyainkra is jellemző. Igyekszünk családoknak, személyeknek utána menni — nem túl nagy sikerrel. Alkalmilag fordul elő, hogy néhányan azért már fontosnak tartják ezt is. Lehet, hogy csak azért, mert bekerül a nevük a fondjegyzékbe, de mindég}

7. Jó, hogy jelentkeznek, hozzák az iratokat, amit letétként veszünk át, s különösebb kutatási korlátozásokkal sem szoktak élni. HORVÁTH: Azt hiszem sok jellemző vonást sikerült felvillantanunk a mai beszélgetés során, ami a gyűjtőterületi munkát végzőket manapság foglalkoztatja. Köszönöm a beszélgetést. Lejegyezte: HORVÁTH J. ANDRÁS 2009. május 26-28. között került sor a XIII. Szlovák Levéltári Napra. Bajmócon, ahol a Magyar Levéltárosok Egyesületét TYEKVICSKA ÁRPÁD elnök, SZÖGI LÁSZLÓ alelnök, HARASZTI VIKTOR és KENYERES ISTVÁN választmányi tagok, míg a Magyar Országos Levéltárat GECSÉNYI LAJOS főigazgató és KATONA CSABA tanácsos képviselte. 14