Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 2. szám - GYŰJTŐTERÜLET - Szigorú szabályok és új késztetések: lehetőségek és kényszerűségek a gyűjtő területi munkában. Kerekasztal-beszélgetés. Lejegyezte: HORVÁTH J. ANDRÁS

Szigorú szabályok és új késztetések: lehetőségek és kényszerűségek a gyűjtőterületi munkában CSÓTI: Azért a magánirat-gyűjtés tekintetében számít az adott település nagysága, meg a helyi társadalom szerkezete is. Budapest esetében többségében egy polgárias arculatú nagy­városról beszélünk. Vidéken más a helyzet. Somogy pl. egy 200-250 ezer lelkes megye, mely lakosságnak majdnem a fele Kaposvárott lakik; itt mások a merítési lehetőségek. Tehát olyan típusú felszínre hozatal, mint egy másfél milliós világváros esetében, nem várható. Magam 2004-től kezdtem el vadászni ilyen jellegű iratokat. Az egyik probléma a Farkas Csaba által is említett fluktuáció: volt, amiért Kecskemétre kellett menni, a mostani gyűjtés a fővárosba szólít, mert a család ide került, innen lehet összeszedni az anyagot. Az rendben van, persze, hog}' nem csak a híres ember iratanyagát, életét kell gyűjteni, ezzel egyetértek, de azért eg}' kis, helyi közösségben igenis számít az, hogy milyen presztízzsel bírt az illető. Kaposvár esetében pl. számos helytörténeti munka, visszaemlékezés leírta, hog}' úgymond a kisiparos­ok, kiskereskedők városa volt. Igen ám, de nem volt érdemi adat, visszaemlékezés arról, hogy kik is voltak ezek, merre fele laktak a városban stb. S, itt van ugye szerepe a helyi kap­csolatrendszernek, mert az én esetemben pl. úgy alakult, hogy az egyik osztálytársnőmnek az édesapja volt az egyik jobb nevű vaskereskedés tulajdonosának a leszármazottja, akitől végül sikerült iratanyagot begyűjteni. Az ún. teljesen egyszerű emberek — most nem tudom ezt jobban megfogalmazni, bár nyilván van ennek egy kicsit olyan dehonesztáló hangulata — után fennmaradt dokumentációval viszont problémák vannak. Egy korabeli munkáscsalád életmódja ugyanis azért valamiféle típust jelenít meg. Ha mondjuk egy két-háromgenerációs kaposvári munkáscsaládot sikerülne megfogni, nem nagyon hiszem, hogy a náluk fellelhető iratanyag bármifajta jelentős plusz-információt hordozna. Ha viszont interjúk formájában a családi legendáriumot ki mdnám nyerni a família tagjaiból, ahogy ez több esetben sikerült is ún. polgárcsaládok vag}' kisebb földbirtokos családok esetében, annak igen, annak volna jelentősége. Viszont az írásbeliségnek, az iratanyag-képzésnek, a családi emlékezet­megőrzésének, a családi mítoszképzésnek bizony kell eg}' iskolázottsági, egy bizonyos polgárosodottsági foka, hog}' ez egyáltalán fennmaradjon. Amúgy a levéltár szívesen fogadja az ilyen jellegű anyagot, a honlapon ki van írva, hogy ilyeneket örömmel átveszünk, vag}' pályázati forrásból megvásárolunk; jelent is meg újsághirdetés, ám nem volt rá különösebb reakció. Inkább az működik, hogy a gyűjtőterületi referensnek van valamifajta híre, jó vagy rossz, és akkor ennek kapcsán elérik. Vagy én megyek valaki után, aki beesik, ügyfélszolgála­ton, családfakutatáson keresztül. Azt végkép nem hiszem, hog}' meglehetne alkotni egy olyan koncepciót, melynek keretében nyomozni lehetne jellegzetes családok után —, ez a jelenlegi infrastrukturális és egyéb körülmények miatt a megyei önkormányzati levéltárak többségében nem járható út. SARUSI: Akkor én viszont említenék egy ezzel ellenkező példát. Családi ismeretség alap­ján padláson találtunk levelezést, levelezőlapokat az 1940-es, '50-es és '60-as évekből. Egyet­len eg}' felsőbb iskolai végzettségű tagja nincs a családnak és olyan levelezési hagyatékot bányásztam elő, ami egészen megdöbbentő, s amit utána rendezett a család egyik tagja. S remek dokumentáció. MlKÓ: Sok pénzért vesztegetik az ilyen anyagot manapság... SARUSI: Azért ne felejtsük el, hogy régen rengeteget leveleztek az emberek és az alsóbb társadalmi rétegekhez tartozók is. Ebben az esetben is tetemes, több száz levél marad fönn... És ők nem polgárok, hanem voltaképpen parasztok voltak, s ennek ellenére egészen érdekes levelezőlap- és levél-hagyaték maradt ránk. A nagypapa majdnem elvégezte a mű­egyetemet, ennyi volt a felső végzettség... CSÓTI: Csak, hog}' ami fellelhető egyáltalán, én arra mondtam, hogy ez rendkívül esede­ges. 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom