Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 1. szám - SZEMLE - Archívum Sala (MÁRKUSNÉ VÖRÖS HAJNALKA)

nak Vágsellyén őrzött gazdag iratanyaga lehetővé tette a városi önkormányzat két évszázados működésének, a jogkörök változásának elemzését, a városi tisztségviselők: a bíró, jegyző, kamarás, szónok, kapitány, vásárbíró, szőlőmester, erdőispán, egyházfi, révész feladatának meghatározását. A dolgozat külön értéke, hogy közli Somorja város tisztségviselőinek és a városi tanács tagjainak névjegyzékét 1573-tól 1750-ig. Szendiné Orvos Erzsébet Debrecen 17. század eleji fejlődését, jelentős várossá alakulását mutatja be tanulmányában. A város népességszámának gyarapodása, kereskedelmi kapcsolatainak köszönhető gazdasági megerősödése, a városi önkormányzat működésének szabadsága vonzotta a kereskedőket, iparosokat, értelmiségieket. Ennek köszönhető, hogy Debrecen kulturális központtá vált és képes volt a török hódoltság idején is gyarapodni. Lengyel Tünde izgalmas tanulmányában a kora újkor étkezési szokásait vizsgálja. Sajátos levéltári források felhasználásával (szakácskönyvek, áriimitációk, hagyatéki leltárak, beszolgáltatott adományok, földesúri utasítások...) veszi számba a kor alapvető élelmiszereit, ételeit, italait, fűszernövényeit összehasonlítva a kor városi és falusi ételkészítésének jellemzőit. Nagy Ferenc a Szabolcs-Szatmár megyei Szentmihály község 1833 és 1858 között íródott „falukönyve" alapján elemzi a település korabeli önkormányzati bíráskodásának gyakorlatát. Nóvák Veronika tanulmányában összefoglalja a csallóközi és mátyusföldi mezővárosok fejlődését a 14. századtól a 18. század végéig, különös figyelmet szentelve Somorja és Vagsellye városok fejlődésének bemutatásra. Dolgozatában felhívja a figyelmet a téma levéltári forrásaira, a magyar és szlovák történeti kutatás eredményeire, a még kutatásra váró területekre. Végezetül Gaucsík István a vágsellyei levéltár archiváriusa szolgál fontos adalékokkal Somorja város történetének kutatásához. A fiatal levéltáros egy sajátos forráscsoport, az 1860-as évek kölcsönfelvétel-kérelmeinek elemzésével vázolja Somorja városi gazdálkodásának legfontosabb összetevőit a gazdasági irányítás nehézségeit. A dolgozat mellékletében közli a városi bevételek (haszonbérletek, tég1 ajövedelmek...) és kiadások mérlegét. Az évkönyvekben publikált tanulmányok lábjegyzeteiben a bemutatott témakörök szlovákiai és hazai szakirodalmát egyaránt gazdagon megtalálja az olvasó. A Vágsellyei Fiókevéltár évkönyveiben a beszámolón és a tudományos konferenciák előadásainak közlésén túl helyet kapnak olyan eddig nem publikált levéltári források, amelyek a konferenciák témájával szorosan összefüggenek. Szlovákiában minimális a forrásközlések száma. Ugyan megjelent 1988-ban A levéltári dokumentumok feldolgozásának és közzétételének útmutatója

3 című kiadvány; a tudatosan átgondolt, szisztematikus forráskiadás még várat magára. Az évkönyv szerkesztői a Források fejezettel ezt a tevékenységet szeretnék feleleveníteni. Az évkönyv első kötetében egy II. Rákóczi Ferenc korabeli (1707) kárösszeírást közölnek Nyitra vármegye közgyűlésének tárgyilag csoportosított anyagából. Az összeírás nem csupán azt mutatja be, hogy a Mátyusföld települései milyen károkat szenvedtek a szabadságharc alatt, hanem pontos képet nyújt az itt megfordult katonai csapatokról is. A 139 oldal terjedelmű magyar és latin nyelvű forrás, amely tájnyelvi elemeket is tartalmaz a történészek mellett a nyelvészek számára is értékes dokumentum. Az évkönyv második kötetében a somorjai boszonykányperek iratai közül válogatnak. Az első megjelentetett dokumentum egy bírósági jegyzőkönyv, amely négy boszorkánysággal vádolt személy ügyét tartalmazza. Az 1676-ból származó forrás a Pozsonyi 3 Prírucka pre spracovanie a spríslupnovanie archívnych dokumentov. Bratislava, 1988. 97