Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 1. szám - HUNGARICAKUTATÁSOK - BŐSZE SÁNDOR: Horvátországi Hungaricakutatás

ti lehetőségekkel, az eredeti jegyzéket elkezdtük bővíteni. 2003-ban az Informatikai és Hírközlési Minisztérium digitalizálási pályázatának segítségével hozzáfogtunk az elnöki iratok digitalizálásához is. Ennek az állagnak a felét sikerült akkor feldolgoznunk, minek során az eredeti annotációk terjedelmét 2-3-szorosára növeltük. Két alkalommal — élve az NKA-nak a személyi hungaricakutatási támogatásával — magam az általános iratok 1872-1894 közti éveit átnézve nemcsak a mikro filmezendő anyagra tettem javaslatot, hanem tovább bővítettem az eredeti jegyzéket, amelyet más kiegészítő információkkal is elláttam. Ezeket az adatokat — utólagosan, az egységesítés jegyében — az 1894-1908 között keletkezett iratanyag esetében még pótolni kell. Végül is egy olyan, részletes, annotált raktári jegyzéket készítettünk el, amelyben feltüntettük valamennyi fontosnak ítélt akta alapszámát, tárgyát, nyelvét és mellékleteit. Terveink szerint 2008-ban a szükséges pontosításokat, szövegegységesítést, szerkesztést követően ellátjuk a kéziratot egy hivataltörténet bevezetővel, majd véglegesítjük a horvát fordítás szövegét. A rijekai kollégákkal az így közösen elkészített kétnyelvű kéziratot a jövő esztendőben szeretnénk nyomdába adni. Mivel a Pro Renovanda Cultura Hungáriáé „Dunatáji Népek Népek Kutatása" Szakalapítványa is támogatta iratfeltárási törekvéseinket, módunk nyílt elkezdeni a Fiumei Magyar-Horvát Tengerparti Kormányzóság iratainak feltárását is. A korábbi hungarica-jegyzékek pontosítása, kiegészítése folyamatban van. Természetesen a Kormányzóság fondjáról is segédletet kell készíteni, mert korábban nem azonos módszerekkel dolgoztak az anyagban hungarica-kutatást végzett kollégák. E munka a magyar mellett megkívánja az olasz és a német nyelv ismeretét. A Tenngerészeti Hatóság és a Kormányzóság iratainak forrásértéke Mindkét fondban rendkívül sok gazdaság-, társadalom- és politikatörténeti, oktatással, nemzetiségi villongásokkal, ki- és visszavándorlással, a város építésével, a két hivatal működésével stb. kapcsolatos olyan forrás van, amely Fiume és Magyarország dualista kort kutató történetírása számára ma még jórészt ismeretlen. Bár a kereskedelmi kikötő építését már 1766-ban tervezték, a munkához csak István nádor fogott hozzá 1847-ben. 1870-től kezdődött meg az igazi koncepciózus, nagyszabású építkezés az Adria partján, ahová négy évvel később már a vasút is odaért. A kikötőbe és raktárakba a magyar állami költségvetés húsz év alatt, 1872-1892 között, az eredeti előirányzatot jóval meghaladva, 17,3 millió forintot invesztált be. A szakadatlanul folyó munkának köszönhetően rövid idő alatt elkészült a kikötő. A kicsi és tulajdonképpen viszonylag jelentéktelen kikötő mind méreteiben, mind pedig forgalmában az akkor világ élvonalába került. A Hatóság anyagát rendszerezve láthatóvá válik az a hatalmas munka, amelynek eredményeként kiépült a fiumei kikötő, ahogy sorra emelkedtek a tengerparti palotasor épületei. A kikötő építésével összefüggő jelentésekben, költségvetésekben, az építési naplókban, a terv- és helyszínrajzokkal, valamint a térképekkel gazdagon illusztrált tervdokumentációkban nyomonkövethetjük az I. világháborúig folytatott építkezéseket. Mindezzel párhuzamosan egyre-másra emelkedtek a raktárépületek is. A kikötőn keresztül a dualizmus évtizedeiben jelentős kávé-, kakaó- és borforgalom bonyolódott. A város gazdasági fejlődésének természetesen szerves részét képezte az ipari fejlődés is. Időközben megkezdte működését a Fiumei Kőolaj-finomító Rt. A dohánygyár, a kakaó- és cso50