Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - PÁL JUDIT: A közigazgatás és az igazságügy átszervezése Erdélyben a 19. század közepén

dött, de ekkor is, akárcsak 181 l-ben az országos bizottság munkálatai megrekedtek a javaslatok szintjén. Az 1840-es években (azonban komolyabban fogtak a kérdés megoldásához. Az erdélyi közigazgatási beosztás cél szerűt! enségét mindenki belátta, a megoldást azonban Erdély politikai nációk szerinti felosztása nehezítette. Erdély törvényhatóságainak kiterjedése nagyon egyenetlen: egyes nagyobb vármegyék mellett eltörpült a szász székek többsége vagy a kis székely szék, Aranyosszék. Kolozs és Torda megyék hosszú keskeny sávban szelték át nyugatról keletre az egész fejedelemséget, míg Felső-Fehér vármegye több tucat darabja más törvényhatóságok közé ékelődött be. Az 1841-1843. évi országgyűlés úgynevezett systhematica deputatiót, azaz rendszeres bizottságot rendelt ki, amely egy tervezetet dolgozott ki „Erdély területének célszerűbb political felosztásáról". A tervezet az 1847. évi országgyűlésre készült el, de végül is nem lett gyakorlati következménye.

3 Érdekes azonban röviden ismertetni az ekkor megfogalmazott javaslatokat, mivel ezekre a kiegyezés utáni reformelképzelésekben is hivatkoztak. Az indoklásban gróf Teleki József az „idomtalansággal" érvelt, mert szerinte „bármely bölcs intézkedések is tétessenek a reformok mezején, ezek, míg a közigazgatás rendbe nem hozatik, sikeresen életbe nem léphetnek. "

6 A javasolt főbb változtatások a következők lettek volna: Torda, Kolozs és Doboka megyék keleti feléből egy önálló törvényhatóságot hoztak volna létre Szászrégen központtal, Doboka megye többi részét pedig Belső-Szolnok és Kolozs vármegye között osztották volna fel. Úgyszintén felosztották volna Felső-Fehér vármegyét. Ennek egyes részeit Háromszékbe olvasztották volna be, amely Bardóc fiúszék bekebelezése után két részre oszlott volna: Alsó- és Felső-Háromszékre.

1 Az 1848. évi 1. erdélyi törvénycikk 3. szakasza kimondta, hogy „Erdélyben a közigazgatás és igazságszolgáltatás folyama és személyzeti szerkezete a közelebbi közös hongyűlés általi elrendezésig jelen helyzetében marad. " Ennek ellenére néhány jelentős változásra sor került, már csak az úrbériség eltörlése és a törvény előtti egyenlőség kimondása révén is. így a székely székek esetében ez azt is jelentette, hogy a határőrök a székely önkormányzat teljes jogú tagjai lettek. A közgyűlés képviseleti alapon szerveződött, és megmaradt a szabad elöljáró-választás joga. Erdélyben is átvették magyarországi mintára a képviseleti bizottmányokat és a középponti választmányokat, ezek szervezésére azonban nem mindenhol került sor. Érdekes Udvarhelyszék 1848. június 27-28-än tartott közgyűlése, amelyen a főkirálybíró kinevezésének jogát felajánlották a minisztériumnak, mintegy „példát statuálva", mivel — úgymond belátják —, hogy a miniszteri felelősség nem fér össze a főtisztek választásával, azonban a többi hivatalnokot ezután is maguk kívánják választani kijelölés és felsőbb megerősítés nélkül.

8 A marosszéki választások során szintén követték az udvarhelyszéki példát és lemondtak a főkirálybíró szabad választásáról. Sok volt azonban még az átmeneti bizonytalanság, mind az intézmények megnevezésében, mind hatáskörében, mind összetételében. Udvarhely széke n például a közgyűlés helyét népgyűlés vette át; a települések küldötteinek hetente kétszer kellett volna összeülniük tanácskozásra és a „ tárgyak eligazítására. "

9 1849-ben a rendkívüli ál5 KŐVÁRI LÁSZLÓ: Erdély történelme. VI. A gubernátorok kora. Pesten, 1866. 230-231. 6 Idézi PÁL-ANTAL SÁNDOR, 187. PÁL-ANTAL SÁNDOR, 186-187. R ZEPECZÁNER JENŐ: Udvarhelyszék az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc idején. Tanulmány és okmánytár az udvarhelyszéki eseményekhez. Székely udvarhely, 1999. 22. 9 PÁL-ANTAL SÁNDOR, 194-196. 49