Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - PÁL JUDIT: A közigazgatás és az igazságügy átszervezése Erdélyben a 19. század közepén

lapotokra való tekintettel kormánybiztosokat neveztek ki a törvényhatóságok élére, és megszervezték a katonai közigazgatást.

1

0 Az 1849-1867 közti időszakot Erdélyben is a meg-megújuló betagolási kísérletek, illetve az állandósult átmeneti állapot jellemezte. A levert forradalom és szabadságharc után a 48-as törvényekkel együtt az új rendszer Erdély unióját is érvénytelennek deklarálta, és megkezdődött egy más jellegű integrációs kísérlet: Erdélyi és a többi tartományt ezúttal az összbirodalomba kívánták integrálni. A románok és a szászok még egy rövid ideig reménykedtek, hogy a szabadságharc során tanúsított magatartásukért jutalomképpen legalább részben sikerül elképzeléseiket megvalósítaniuk, de hamar be kellett látniuk, hogy az összbirodalmi érdek minden nemzetiségi partikularizmussal szemben türelmetlen. A fő cél kimondva-kimondatlan az volt, hogy Erdély sajátosságait, különállását felszámolják, elfojtsák a nemzetiségi és társadalmi ellentéteket és a pacifikált tartományt betagolják az összmonarchiába. Ferenc József 1848. december 21-ei kiáltványa még reményt adott a szászoknak: dicsérte a szász bátorságot, kitartást és hűséget, a rendszeretet és a törvényesség iránti érzéket, érvényben hagyta a Királyföld beosztását és részben autonómiáját is. A szász vezetők a Királyföld és a monarchia organikus egységét remélték, egy közvetlenül az uralkodótól függő koronatartományt szerettek volna kieszközölni. Ezzel szemben — ahogy Friedrich Teutsch írja — kisszerűség és butaság, elnyomás és rossz bánásmód jutott nekik is részül, mivel ellenséggel és baráttal egyformán bánt a rendszer." A szász egyetem már 1849 végén összeült, hogy kidolgozza a Királyföld reformjával kapcsolatos tervezetét, majd a következő év elején öt emlékiratban foglalták össze az eredményeket. Válaszul Franz Salmen szász ispánt, a Királyföld autonómiájának védelmezőjét eltávolították tisztségéből, „felfele buktatva", majd 1852-ben drasztikusan fogtak hozzá a szász autonómia felszámolásához. A szász egyetemnek megszűnt az igazságszolgáltatási szerepköre, a fellebbviteli fórum az újonnan létrehozott erdélyi főtörvényszék lett. A széki és városi közigazgatást átszervezték, állami hivatalok váltották fel az önigazgatás intézményeit, ahol részben idegen hivatalnokok szolgáltak, és — talán legfájdalmasabb csapásként — a hagyományos széki beosztás helyett itt is körzeteket és alkörzeteket hoztak létre. Az új területi beosztás kapcsán írta Joseph Bedeus von Scharberg, az amúgy császárhű hivatalnok, hogy ha az lett volna a kormányzat feltett szándéka, hogy a szászokat megsemmisítse, akkor sem cselekedhetett volna másként és tehette volna ezt jobban. De hát mi célja lett volna a kormánynak — tette fel patetikusan a kérdést — ennek „a szegény, hűséges népecskének" a megsemmisítésével?

1

2 A románok hasonlóképpen csalatkoztak reményeikben. 1849-ben még a monarchia összes románjainak egyesítését kérték egy külön közigazgatási egységbe. 1849-5l-ben több, az uralkodóhoz eljuttatott kérvényben sorolták fel kívánságaikat: ezek lényege a monarchián belüli nemzeti egység megvalósítása, egyenjogúságuk elismerése, egyházi autonómia, de felmerült az évenkénti nemzeti gyűlés, egy egyetem stb. gondolata is. A petíciós mozgalom mellett több kisebb népgyűlést is szerveztek, mire a hatóságok a román nemzeti vezetőkkel szemben is keményebben léptek fel.

1

3 A románok mindenkép1

0 PÁL-ANTAL SÁNDOR, 199-201. " FR. TEUTSCII: Die Siebenbürger Sachsen in Vergangenheit und Gegenwart. Hermannstadt, 1924. 215-216. 1

2 EUGEN VON FRIEDENFELS: Joseph Bedeus von Scharberg. Beiträge zur Zeitgeschichte Siebenbürgens im 19. Jahrhundert. Zweiter Teil. 1848-1858. Wien, 1877. 245. 1

3 SZÁSZ ZOLTÁN: AZ abszolutizmus kora Erdélyben (1849-1867). In: Erdély története három kötetben. III. Főszerk.: KÖPECZI BÉLA. Budapest, 1987. (Továbbikabna: SZÁSZ) 1440-1444. i 50