Levéltári Szemle, 58. (2008)
Levéltári Szemle, 58. (2008) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - GAUCSÍK ISTVÁN: Szlovák-magyar pozícióharc és nyelvkérdés a két világháború közötti szlovákiai iparos társadalomban
gyakran egymás tevékenységét akadályozzák. Elgondolása ezek miatt a fennálló struktúra reformjára törekedett. A rendszer alapját továbbra is a járási ipartársulatok alkották, a helyi szakcsoportokkal együtt, de új elemként jelentek meg a szakmák szerint létrehozott országos szakipari szövetségek szervezetei. Az országos ipari tanácsot a szövetség és a szakipari szövetségek képviselői alkották volna. Az IGOSz tehát továbbra is működött volna, de székhelyét Pozsonyba kellett volna áthelyeznie. A terv nem valósult meg. 2 5 Az IGOSz 1931. december 6-ai választmányi ülésén előterjesztett kezdeményezés is sikertelen maradt, a magyar titkárság felállításának javaslatát nem fogadták el, a magyar ipartársulatokkal való hivatalos érintkezés szabályozását, illetve kiépítését a kedvezőtlen pénzügyi helyzetre hivatkozva elhalasztották. 2 6 Összefoglalás A többségi helyzetben lévő, az államalkotó nemzetiség pozíciójának előnyeit felhasználó szlovák iparosság egyik legfontosabb célkitűzése volt az egységes iparos érdekvédelem szervezeti kereteinek a kiépítése és ezzel a gazdasági intézményeken, illetve a kormányzati döntéshozó helyeken megfelelő képviselet és befolyás elérése. Ez a stratégia szervesen beleágyazódott az államhatalom és a politikai, valamint a gazdasági hatalom megszerzésével erőteljesen kibontakozó nemzetépítési folyamatba. A szlovák iparosság tekintetében ennek a folyamatnak kimutatható eredményei közé sorolható a jogilag intézményesített ipartársulati hálózat és az ipartársulatokat területileg megszervező szövetség megteremtése, az oktatási és szakmai szervezeti rendszer létrehozása (inasiskolák, továbbképző tanfolyamok), az iparosságot megszervező, irányító és felzárkóztatásán dolgozó fizetett és szakképzett hivatalnoki réteg kialakítása, valamint a hatékony lobbizás a kormányzat iparpolitikájának módosítására. A szlovák iparos szervezetek szakosodását pozitív jelenségnek tekinthetjük, mert a gazdasági önszabályozás elemeit is képesek voltak felmutatni, ugyanakkor fontos technikai-gazdasági döntéseknél lehettek jelen, de etnikailag zártak maradtak. 2 7 Ez a zártság nem tekinthető szokatlannak, hiszen szinte mindegyik kelet-európai kis népre vonatkoztatható, amelynek hiányzott a politikai és gazdasági elitje. A nemzetállamként szerveződő Csehszlovákiában az új szlovák gazdasági eliten belül létrejövő iparos vezetői csoport szintén a nemzeti és politikai identitás erősítésén dolgozott. A szlovákiai szövetségalakítási törekvéseket a köztársaság fennállásáig több tényező, így a politikai elvárások, a vagyoni állapot miatti kiszolgáltatottság, a tagsági bázis vontatott kiépítése és főleg a nemzetiségi intolerancia akadályozta. A hatalomváltás után alakult szlovák szervezetek, amelyek a szlovák iparosság érdekeit karolták föl, az amúgy sem egységes kisiparos társadalmat még jobban atomizálták. Ezen túl a tagság beszervezése érdekében néhány cseh iparosszervezet is konkurensként jelentkezett. Az egységes iparosszövetség megalakítása a nemzetiségi ellentétek, a kisebbségi nyelvhasználat és ügyintézés akadályozása és az anyagi terhek miatt elhúzódott. A nyugati országrészek2 5 SaBa, pob. Sa, OZS Sa, 21. doboz, 646/31. A dokumentumot lásd GAUCSÍK ISTVÁN: Magyar ipartársulatok válogatott dokumentumai 1924-1938. In: Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2005, 1. sz. 159-164. 2 6 Uo. 167. 2 7 Ezek a következők: Slovenská remeselnicka a obchodnícka jednota, Státny ústav pre zveíad'ovanie zivností pre Slovensko a Podkarpatskú Rus, Krajinsky zväz zivnostenskych spolocenstiev a grémií pre Slovensko a Podkarpatsku Rus. Lásd RUMAN, MILOS: Organizaená struktúra zivnostníctva na Slovensku. In: Zlatá kniha Slovenská. Szerk.: KOLESÁR, MILOS Bratislava, 1929. 345-352. SaBa, pob. Sa, OZS DS, 28. doboz, 963/1936. 22
