Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - FARAGÓ TAMÁS: A járvány és A források egy történeti demográfus szemével (Adalékok a hagyományos demográfiai rendszer vizsgálatához)

igen bizonytalan megbetegedési és letalitási mutatókat

8 számíthatunk ki. Tekintettel viszont arra, hogy a különböző forrásokból, különböző képzettségű személyektől származó, eltérő minőségű és pontosságú jelentések adatai mind a megyei, mind az országos összegzések alkalmával ténylegesen egybeolvadtak, mindez lerontotta a végeredmények megbízhatóságát. Kétségeink sajnos minden valószínűség szerint megalapozottak lehetnek nem csak a megyei, hanem az országos végeredmények pontosságára is. Egészen a 19. század végéig számolnunk kell azzal, hogy a járványhalálozást a hivatalos adatok rendszeresen és tetemes mértékben alábecsülik, ugyanakkor a megbetegedések számszerűleg gyakran még hiányosabb regisztrációja miatt az egyes járványok súlyosságát, veszélyességét gyakran felülértékelik. Nem ritka az olyan eset sem, amikor nagy járványok politikai harcok, fegyveres küzdelmek közepette törnek ki. A nagy létszámú, ide-oda vonuló hadseregek kevéssé higiénikus körülmények között élő katonatömegei ideális járványterjesztők. Ugyanakkor az elitből rekrutálódott helyi adminisztráció, melynek az események közepette gyakran személyes érdekei (pozíciója, vagyona, sőt sorsa) forognak ilyenkor kockán, sokszor nem tud, vagy éppenséggel nem is akar elegendő figyelmet szentelni a járványokkal kapcsolatos hivatalos ügyintézésnek. A járványveszély figyelésének feladatát gyakran felülírja a politika." A leggyakoribb problémát talán mégis a hanyag ügyintézés okozza, mely gyakran még a 19. század második felében, az elvileg már polgárosodottabb viszonyok között is megfigyelhető. Máramaros megye hivatalnokai például, mint arról az országos összesítőben számtalan változtatás nélkül átmásolt adat tanúskodik, az utolsó, 1872-1873. évi kolerajárvány alkalmával is csak 40 százalékos mértékben teljesítették adatszolgáltatási kötelezettségüket (2. táblázat

1

0). Az országos összesítésben 25 időszaki adatból csak 10 esetben találkozunk eredeti máramarosi jelentések adataival, sőt úgy tűnik, hogy zárójelentésük is hiányzik vagy legalábbis nem készült el a összesítő lezárásáig. A országos jelentés összegzői nem tudtak mást tenni, mint az információs lyukak betömése érdekében egy-egy máramarosi adatot akár több ízben is átmásoltak." Utolsó, de egyáltalán nem lényegtelen problémaforrásként kell említenünk a járványokra vonatkozó forrásanyagok igen hiányos megőrzését és gyakran nem kellő feltártságát. A levéltárak számára ugyanis a járványiratok gyakran jelentettek problémát. Jelentős részük ad hoc szervezetek működése során keletkezett, gyakran nem illeszkedtek a hivatali iratkeletkezés rendjét követő raktározási rendbe, ráadásul a járvány megszűnése után a megyék, városok ügyintézése számára többnyire elvesztették jelentőségüket. 8 Letalitás alatl a szóban forgó járványban megbetegedettek körében bekövetkezett halandóság százalékos aránya értendő. (VARGÁNÉ-BOJÁN 104.) g A Kárpát medence történetében ez a helyzet többször is bekövetkezett. Kirívó példákként említhetjük meg ezek közül az 1709-1711 .évi pestist, valamint az 1848-1849 évi kolerajárványt, valamint az 1918. évi influenza járványt („spanyol nátha"), melyekről igen-igen szórványosan rendelkezünk részletes, megbízható és hiteles információkkal, szemben a politikai és hadieseményekre vonatkozókkal. De ide sorolható a török háborúk időszakának számos további pestisjárványa is, melyekről hasonlóképpen alig van információnk, szemben a több tucatnyi kisebb-nagyobb, sokszor csak helyi vitatható jelentőségű hadjárattal és portyával. Pedig biztosra vehető, hogy e járványok emberi ára többszöröse volt a harci cselekmények során elpusztultak számának, és sokkal inkább tehető felelőssé a Kárpát medence népességének településszerkezetében és etnokulturális összetételében a 16-18. század során lezajlott változásokért, mint maguk a katonai akciók. 1

0 Ld, a Mellékletet! (A Szerk.) 1

1 Az első, 1831. évi kolerajárvány esetében Máramaros megye adminisztrációja még ennél is restebb volt az adatszolgáltatás terén VÖ. FARAÜÓ TAMÁS: Máramaros és a kolera (1831-1893). Kézirat a Romanian Journal of Population Studies számára. (Továbbiakban: FARAGÓ, 2008.) 9