Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - FARAGÓ TAMÁS: A járvány és A források egy történeti demográfus szemével (Adalékok a hagyományos demográfiai rendszer vizsgálatához)

LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK FARAGÓ TAMÁS A JÁRVÁNY ÉS A FORRÁSOK EGY TÖRTÉNETI DEMOGRÁFUS SZEMÉVEL (ADALÉKOK A HAGYOMÁNYOS DEMOGRÁFIAI RENDSZER VIZSGÁLATÁHOZ)* Bevezető A történeti demográfiát kutatók egyet értenek abban, hogy kiemelkedő fontosságú a járványok vizsgálata a népességtörténet számára. Kiemelkedő azért, mert a hagyományos demográfiai rendszerben a katasztrófák — és ezen belül a járványok — fontos és egyúttal speciális szerepet játszanak. Egyrészt a régi világ népessége nagyobbrészt védtelen pusztításukkal szemben, így esetenként igen nagy veszteségeket kénytelen elszenvedni. Utóbbiból viszont egyenesen következik, hogy az általában rendszertelenül bekövetkező járványok rendkívül lüktetővé, ingadozóvá teszik a halandóság alakulását. Másrészt a járványok egyúttal, durva formában ugyan, de lassítják a népesség növekedését, vagyis közreműködnek annak a rendkívül kényes egyensúlynak a fenntartásában, illetve helyreállításában, amely e világ népességszáma és élelemtermelésének mennyisége között a kezdetleges termelési módszerek következtében gyakran meginog. (Ezt a szabályozó szerepet nevezi a kiemelkedő demográfiai teoretikus, Thomas Malthus pozitív féknek.)

1 A történeti demográfiai kutatásban ezen túlmenően a források szempontjából is sajátos területnek minősíthető a járványok vizsgálata, ugyanis sokszínű ismereteket, a megszokottnál jóval szélesebb körű forrásfelhasználást kíván. A történeti demográfiai források alaptípusain (népesség-összeírások, anyakönyvek) túlmenően további, kifejezetten a járványokra, közegészségügyre és a közigazgatási tevékenységekre vonatkozó speciális dokumentumok felhasználása ajánlott, illetve szükséges az elemzések során. Sajátosnak tűnhet ugyanakkor az e szakterülettel kevésbé ismerős olvasók számára a történeti demográfia közelítése a járványok felé. Míg a népszerű katasztrófa- és járványtörténeti művek többsége egy járvány leíró ismertetésére, vagy annak orvosi és közegészségügyi történetére (korabeli vélekedések a betegség okairól és gyógyításáról, hatósági intézkedések a betegség terjedésének megakadályozására, a betegek és elhunytak kezelésére), vagy pedig művelődéstörténeti vonatkozásaira (a járvány által kiváltott érzelmek, félelmek, vallásos reakciók, a katasztrófát megörökítő irodalmi, művészeti alkotások) összpontosítja figyelmét, addig a demográfus szempontjai a fentiektől meglehetősen eltérőek. Számára elsősorban az az alapvető kérdés, hogy a szóban forgó járvány milyen hatást gyakorol az érintett népesség számára és demográfiai szerkezetére, valamint népesedési folyamataira. Másképpen fogalmazva azt kívánja feltárni, hogy a társadalmi jelenségek biológiai alapját képező népesség mennyire szenvedte meg, hogyan élte túl — nem mentálisan, hanem a maga fizikai valójában — a járvány pusztítását, hogyan rea* Jelen írást A. Varga László megünneplésére szántuk. Sajnos a tiszteletére kiadott kötetből (Szívvel és tettel. Szerk. HORVÁTH J. ANDRÁS Budapest-Salgótarján, 2008.) adminisztratív hiba miatt kimaradt. Szolgáljon ehelyütt az ünnepelt örömére. 1 LIVI-BACCI, MASSIMO: A világ népességének rövid története. Budapest, 1999. 100-103. 3