Levéltári Szemle, 58. (2008)
Levéltári Szemle, 58. (2008) 3. szám - GYŰJTŐTERÜLET - SÓBER PÉTER: Gyűjtőterületi tapasztalatok Bács-Kiskun Megyében, különös tekintettel egy tűzesetre
szaki iratok, okmányirodai iratok és a hozzájuk kapcsolódó segédkönyvek. Terjedelmük közel jár(t) a 200 iratfolyóméterhez. Túl azon, hogy ez az irattári részleg pincében található (ami önmagában sem szerencsés egy irattár esetében) zavaró volt, hogy nemcsak irattári célokat szolgált a helyiség, hiszen számítógép-alkatrészeket és az ezekhez tartozó dobozokat is itt tárolták, megnehezítve a közlekedést és a hatékony munkavégzést. Kértük, hogy ezeket távolítsák el az irattárból. A padláson lévő iratanyag teljesen rendezetlen, még az iratfajták sem különültek el egymástól. Olyan nem selejtezhető, és történeti értéket is képviselő iratok voltak/vannak itt, mint árvaszéki iratok 1925-től, adófőkönyvek, tervek-térképek, számadási főkönyvek, választási anyagok, melyek terjedelme több mint 100 métert tesz ki. Arra a felvetésünkre, hogy sem a pincehelyiség, sem pedig a padlás nem felel meg irattározási célokra, az volt a válasz, hogy ismerik a problémát, de nincs más hely, ahol az iratokat el lehetne helyezni. 1 0 Van egy külön műszaki irattár is, ahol tervdokumentációkat, pályázatokat és terveket őriznek, melyek mennyisége megközelíti a 90 iratfolyómétert. A műszaki osztály iratai viszont a kiégett központi irattárban voltak. A 2007. évi ellenőrzési jegyzőkönyvbe felvételre került, hogy sem a padlás, sem pedig a pincében található irattárak nem felelnek meg a jogszabályi követelményeknek. Nem lehet vita tárgya, hogy a padláson talált iratoknak, — de legalábbis egy részüknek — már a levéltárban lenne a helyük, hiszen nem selejtezhető dokumentumokról van szó. Ugyanakkor vita tárgyát képezhetné, hogy az említett iratok egy részének, például az adófőkönyveknek levéltárban van-e a helyük? Kétségtelen, hogy a szűkös raktárkapacitások mellett a közlevéltárak nem törekednek ezek átvételére, hiszen történeti kutatás nagyon kevés alkalommal fordul elő ezen segédkönyvekből, de az is kétségtelen, hogy a jogszabályok nem teszik lehetővé a selejtezésüket. Ez nemcsak az említett adófőkönyvekre, hanem általában a segédkönyvekre is vonatkozik. Ennél is eklatánsabb példa a marhalevél-iktatók ügye, hiszen a marhalevelek már 2 év után selejtezhetők", a semmilyen ügyviteli-történeti értéket sem képviselő marhalevél-iktatók viszont nem selejtezhetők. A levéltárak nem veszik át, de akkor miért őrizzék az önkormányzatok az amúgy is túlzsúfolt irattáraikban? A kérdés nem akadémikus, egy leleményes kolléganő kérdezte e sorok írójától az egyik polgármesteri hivatalból. A válasz itt is ugyanaz, mint az adófőkönyvek esetében: a jogszabály nem teszi lehetővé selejtezésüket, ezért a levéltár soha nem fog ehhez hozzájárulni. A tűz és a pusztulás A tűzesetet tekintve (nyilván a tüzet magát nem) két okból szerencsésnek mondhatja magát a város. Egyrészt azért, mert a tüzet egy olyan kolléga jóvoltából fedezték fel, aki szombaton is bement dolgozni. Ennél is nagyobb szerencse, hogy ennek a bizonyos kollégának az irodája pontosan az irattár fölött helyezkedett el, így elég hamar érezte a füstöt, ami az irattárból terjengett. A füst és a tűz észlelése után megtörtént a tűzoltók értesítése, akik eloltották azt. Az oltás következtében, amely iratanyag nem égett el vagy per1 0 Ez általános probléma a Bács-Kiskun megyei települések esetében. Az ellentmondást az okozza, hogy a jogszabályi előírások betartására semmilyen forrás sem áll az önkormányzatok rendelkezésére. Ettől függetlenül a gyakori zsúfoltságot iratselejtezéssel csökkenteni lehetne, de ekkor a végrehajtáshoz szükséges személyi és időbeli korlátok jelentkeznek. így sajnos minden marad a régiben. 1 1 Irattári jele: 715M1. 61