Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 3. szám - GYŰJTŐTERÜLET - SÓBER PÉTER: Gyűjtőterületi tapasztalatok Bács-Kiskun Megyében, különös tekintettel egy tűzesetre

zselődött meg, az elázott. A tűzeseti hatósági bizonyítvány szerint a 6 négyzetméteres irattárban megégett „ ...a tárolt papír, megolvadtak az elektromos vezetékek és lámpatestek ". Miután megtudtuk, hogy tűz volt a kalocsai irattárban, kollégámmal úgy gondoltuk személyesen is megnézzük, milyen károk keletkeztek, és milyen egy félig kiégett irattár. A látványt nem lehet leírni. Feketeség és füstszag vett körül minket. A látottakat jegyzőkönyvbe vettük, és kértünk egy jegyzéket arról, hogy mely iratok semmisültek meg a tűzben, illetve az azt követő oltási munkák során. Ebből kiderül, hogy az 1974-1999 között keletkezett gyámügyi iratok teljes egészében elégtek. Ez az iratanyag megközelítőleg 17 iratfolyómétert tett ki. Annak ellenére, hogy ezek az iratok komoly történeti forrásértékkel nem rendelkeznek, ügyviteli-jogbiztosító értékékük igencsak jelentős, hiszen olyan iratok tartoztak/tartoznak ebbe az ágazati jelbe, mint a gyámsági és gondnoksági ügyek, gyerektartási, utógondozási ügyek, vagy éppen örökbefogadással kapcsolatos iratok. Ezeknek pedig a keletkezéstől számított 30-60 év is lehet a selejtezési ideje. Vagyis ezeknek az iratoknak a megléte — egy részüknek bizonyosan — szükségesek az állampolgári jogbiztonsághoz. Az oltás következtében átnedvesedtek, majd selejtezésre, lényegében kidobásra kerültek okmányirodai és igazgatási iratok (vezetői engedélyek, gépjármű-iktató ívek, útlevél aláírási ívek, pénztárbizonylatok stb.), valamint közmunkával kapcsolatok ügyiratok 2003-tól 2007-ig bezárólag. Ezeknek az iratoknak történeti értékük nincs, ügyviteli is viszonylag rövid ideig. Szerencsére más osztály irattári anyagának nem esett baja. Mindehhez még hozzá kell tenni, hogy a tüzet az okozta, hogy valaki égve felejtette az irattárban lévő lámpát, amiből hiányzott egy pár száz forintos alkatrész. Összegzés E sorok írója az elmúlt 5 évben az összes Bács-Kiskun megyei települési önkormányzat irattárában járt, és az összes hivatal iratkezelését ellenőrizte kollégáival együtt. Kis javulást tapasztaltunk az önkormányzatok esetében, de ennél sokkal többre lenne szükség. Történtek iratselejtezések, amivel csökkent az iratanyag mennyisége, de a kardinális pont, a szűk levéltári kapacitás nem megoldott. Ez hozzájárul az önkormányzati irattárak zsúfoltságához. Felvetődik a kérdés, hogy akkor mi értelme van a gyűjtőterületi munkának, ha érdemi iratgyarapodás valójában nem történik, vagy csak minimális mértékben? A legjobb és valódi válasz az, hogy „ápoljuk az emberi kapcsolatokat". Ezek mellett persze egy levéltáros mindig tud jó tanácsokkal is szolgálni. Ilyen például a selejtezés fontosságának hangsúlyozása, az irattárból az oda nem illő elemek eltávolíttatása stb. Az igazi változásnak azonban a szemléletben, az emberek hozzáállásában kellene megjelennie, hogy az iratképzők dolgozói szemében ne az irattár és ne az iratok legyenek a hivatali rangsor utolsó helyén. 62