Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 2. szám - BESZÁMOLÓK - Emlékülés a Zala Megyei Levéltárban (PAKSY ZOLTÁN)

BESZÁMOLOK PAKSY ZOLTÁN EMLÉKÜLÉS A ZALA MEGYEI LEVÉLTÁRBAN A Zala Megyei Levéltár hagyományt kívánt teremteni azzal, hogy kiemelkedő szakmai­tudományos munkát végző egykori munkatársainak emléket állít egy megemlékezéssel illetve konferenciával. így került sor Degré Alajos és Szabó Béla — mindketten a levél­tár egykori igazgatói — életét felidéző rendezvényekre. A sor azonban nem ért véget, hi­szen a Zala Megyei Levéltár méltán büszkélkedhet azzal, hogy egykori munkatársai kö­zött vannak még olyan személyek, akik érdemesek pályájuk felidézésre. E rendezvény­sorozat keretében került sor 2008. április 22-én arra az emlékülésre, amely Simonffy Emilnek, a levéltár volt igazgatójának állított emléket születésének 80. évfordulóján. A konferencián egykori pályatársak és kollégák emlékeztek rá, s idézték fel életének egy­egy momentumát. Elsőként dr. Orosz István, a Debreceni Tudományegyetem emeritus professzora szó­lalt fel, aki Simonffy egyetemi éveiről és kutatói munkájáról beszélt. Simonffy Emil a debreceni egyetemen szerzett tanári diplomát 1952-ben. Köznemesi eredetű családból származott, amely a cívisváros elitjéhez tartozott. Ősei közül ki kell emelni Simonffy Imre 1848-as honvéd századost, aki 1875 és 1902 között Debrecen város polgármesteri tisztét töltötte be. Kutató pályájának kezdetét döntő módon határozta meg az, hogy Szabó István pro­fesszor tanítványa lehetett. Szabó első kutatócsoportját az 1940-es évek végén a „polgári tudomány" elleni ideológiai harc jegyében szétverték, s bár a nagy tekintélyű Szabó Ist­vánt személyében nem bántották, több tanítványát letartóztatták. Ezek után maga Szabó professzor — hallgatói védelmében — nem kívánt újabb kutatócsoportot szervezni. Az 1950-es években azonban a diákok maguk jelentkeztek nála, így Simonffy Emil és Orosz István is. Utóbbi felidézte a pillanatot, amikor jelentkezésére reagálva Szabó így vála­szolt: „De fiam, nem tudja, hogy az én tanítványaimat le szokták tartóztatni? " Minden­nek ellenére a kutatócsoport megalakult, tagjai között Simonffy Emil lel, Orosz Istvánnal, Für Lajos sal, Kovács Zoltánnal, Rácz Istvánnal, Varga Gyulával, Gyimesi Sándorral, Hársfalvi Péterrel és Oláh Józseffel. A Szabó tanítványok második köre az 1960-as években két kötettel jelentkezett, 1960-ban agrártörténeti tanulmányokkal,' 1965-ben pedig egy kétkötetes tanulmánykötettel. 2 Simonffy Emil mind a két kiadvány elkészítésé­ben részt vállalt és publikált is. Szabó István 1959-ben nyugdíjba vonult, de tanítványai tartották vele és egymással a kapcsolatot. Simonffy tudományos kutatásait a parasztság és a népiség témakörében végezte, ezt mutatja kandidátusi értekezése is, amely A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon címet viselte. 3 Simonffyt legfőképpen az az átalakulás érdekelte, ahogy a feudális birtokviszony felbomlása és a jobbágyfelszabadí­' Agrártörténeti tanulmányok. Szerk. SZABÓ ISTVÁN Budapest, 1960. (Továbbiakban: Agrártörténeti tanulmá­nyok) 2 A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848-1914. Szerk. SZABÓ ISTVÁN Budapest, 1965. (Továbbiakban: A parasztság Magyarországon 1. kötet) 3 A tanulmányt a Zala Megyei Levéltár 2002-ben önálló kötetben megjelentette. 103

Next

/
Oldalképek
Tartalom