Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 2. szám - EGYETEMI LEVÉLTÁRAK - VARGA JÚLIA: 50 éves az Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltára

VARGA JÚLIA ÖTVEN ÉVES AZ EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM LEVÉLTÁRA A Levéltár története Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltára, az ország első, legrégebbi egyetemi archívuma idén ünnepli fennállásának 50 éves jubileumát. A Művelődésügyi Minisztérium 1958. július 77-én keltezett engedélyével kereken fél évszázada hagyta jóvá az ELTE Levéltárának létesítését.

1 Fél évszázad már történelmi idő, ez alatt a kezdeti kis gyűjtemény az ELTE szakfeladatot ellátó — az egyetem történeti értékű iratait és tárgyi emlékeit feltáró, megőrző és kutatásra bocsátó — központi egyetemi hivatalává, a hazai felsőoktatás történeti kutatások egyik elismert tudományos központjává fejlődött, a hazai levéltárügyben a speciális gyűjtőkörrel rendelkező szaklevéltárak körét gyarapítva. Az ELTE Egyetemi Levéltár 1958-as felállítása sajnálatosan megkésett intézkedés volt. A budapesti tudományegyetemen a 19-20. század fordulójára az egyetemi iratanyag már jelentős méretűre növekedett, és a felélénkülő kutatások igényelték is e források feltárását. Az első javaslatot egyetemi levéltár létrehozására 191 l-ben Békefi Rémig bölcsészkari dékán tette, aki Tudományegyetemi Múzeum-ot kívánt felállítani.

2 Ez azonban sem akkor, de még a két világháború közötti időszakban sem valósult meg. Az egyetemi iratanyag széttagoltan, de nagyobb károsodás nélkül vészelte át a második világháborút. A kommunista diktatúra első éveiben felmerült az iratanyag elhelyezésének és rendezésének kérdése, de az akkori tudománypolitikai vezetés koncepciója szerint az egyetemnek a Magyar Országos Levéltárba kellett beszolgáltatnia dokumentumait. Ennek megfelelően 1951-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem 137 ifm iratanyagot és 1953-ban — az országszerte lefolytatott selejtezések után — további 200 ifm anyagot adott át a Magyar Országos Levéltárnak, ahol — a rektorátus, a jogi és a bölcsészeti kar irataiból álló — összegyűlt egyetemi forrásanyagot rendezték és kutatásra alkalmassá tették. A sors fintora, hogy az így egybegyűjtött, rendezett körülmények közé került értékes forrásanyagot pont az Országos Levéltárban érte pótolhatatlan veszteség: 1956ban a Levéltárat ért orosz tüzérségi találat következtében keletkezett tűzben megsemmisültek az egyetem 18-19. századi irat- és anyakönyvsorozatai. A hatalmas veszteség után született meg az egyetemi vezetés részéről az elhatározás, hogy a megmaradt és az ezután begyűjtendő források alapján végre létrehozza az Egyetemi Levéltárat, amely a Művelődésügyi Minisztérium engedélye alapján 1958-ban végül megkezdte működését. Az Egyetemi Levéltár fél évszázados fennállásának története az intézmény szervezeti fejlődése szempontjából két nagyobb időszakra bontható: az első 25 évben a Levéltár szakmailag a Rektori Hivatallal, majd az Egyetemi Könyvtárral szorosabb kapcsolatban működött, míg 1983-tól szaklevéltárrá minősítésével szakmailag, irányításában és költségvetésében önálló intézménye lett az egyetemnek. A Levéltár kezdetben rendkívül szegényes körülmények között, a rendezés és kutatás legelemibb tárgyi feltételeit nélkülözve működött az egyetem központi épületének negyedik emeletén, ahol helyhiány miatt sokáig a megmaradt iratanyag egy részét tudta 1 81632/1958. MM. sz. alatt. Lásd ELTE Levéltára 20/a 1. doboz. 2 ELTE Levéltára 8/b 1032/1910-11. sz. irat, 1911. febr. 7. 32