Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 1. szám - MŰHELY - Vajda Tamás: Forradalmi diákmozgalmak Szegeden: eseménytörténet napról-napra / 69–77. o.

tatására a pártbizottság egyik tagja másnap délelőtt 11 órára nagygyűlést hirdetett a Széchenyi térre, s ígérte, hogy ott majd lesz mód a követelések előterjesztésére. Az este folyamán — a pártbizottság megbízásából az ifjúság visszatartása céljából — a Juhász Gyula Diákotthon igazgatójánál tartózkodott Suki Béla, a pártbizottság kulturális osztályának a munkatársa, Németh Ferenc újságíró, Kováts József, Fejér Dénes és Végh Joachim. 22 órakor Tóth Béla kivételével a városházára mentek, hogy Ábrahám Antallal és a Katonai Közigazgatási Parancsnoksággal elismertessék az Ideiglenes Forradalmi Bizottságot, a város új főhatalmát. Október 26-án a városi pártbizottság reggeli ülése Ladányi Benedek, Telkes György és Simon Béla leváltásával próbálta helyreállítani hitelét, hiába. A reggeli pártbizottsági üléssel egyidejűleg azonban jelentős katonai és karhatalmi erővel lezárták a Széchenyi teret, és bejelentették a nagygyűlés és az utcai megmozdulások betiltását. Erről értesítették az egyetem vezetőségét is, akik a köréjük gyülekező egyetemistákkal együtt a tüntetők élére álltak, hogy megpróbálják elterelni a tömeget a Széchenyi térről. A Takaréktár utcában a Széchenyi térre igyekvő, kb. 30-40 ezer tüntetőt azonban képtelenek voltak feltartóztatni. Amikor a felvonulók első sora 10 métere megközelítette a katonákat, sortűz dördült el. Az 5-6. sorban tartózkodó Schwartz Lajos 18 éves kendergyári munkás a helyszínen életét vesztette, és 16 fő megsebesült. A tüntetés kezdetével egyidejűleg a főiskolán megalakult a Forradalmi Nemzeti Bizottság,^ amely elkészítette a főiskolai épületek védelmi tervét, s határozatot hozott a korábban politikai okból eltávolított oktatók visszavételéről. Közben a városi hangosbemondó is hírül adta a pártfunkcionáriusok leváltását.

14 Estére a forradalmárok már nem tárgyaltak a hatalom eddigi gyakorlóival, akik azonban már alkalmatlanná váltak a rend fenntartására. Október 27-én megkezdődött a szegedi üzemekben és intézményekben a helyi munkástanácsok megválasztása. A felsőoktatási dolgozók idegenkedtek a munkástanács kifejezéstől, ezért inkább forradalmi bizottságot választottak, amelyben Perbíró József és Kukán Ferenc professzorokat bízták meg az egyetemek képviseletével. Az Ideiglenes Városi Munkástanács Ideiglenes Intéző Bizottságának elnökéül nem a párt jelöltjét, hanem Perbíró professzort választották meg, s a tagok közé Acs Vilmos főiskolai hallgató is bekerült. Október 29-én délelőtt összeült az Ideiglenes Városi Munkástanács, s nevüket Szeged Város Néptanácsára változtatták. Memorandumot fogalmaztak meg a Minisztertanácshoz, s kezdeményezték a nemzetőrség megszervezését is. 13 Elnöke Eperjessy Kálmán, a Történelem Tanszék vezetője; tagjai pedig Berkes Jenő főiskolai adjunktus, Kövesdi Pál, tanszékvezető főiskolai tanár; Forgách Géza, főiskolai docens; Csorba Miklós, hivatalsegéd és Pálfy György, tanársegéd. Póttaggá választották Megyeri János tanszékvezető főiskolai tanárt és Jancsó József'hivatalsegédet. 14 A reggel felsorolt személyek mellett leváltották még Karácsonyi Béla országgyűlési képviselőt, az egyetemi pártbizottság tagját; Székely Lajos, egyetemi párttitkárt; Kalocsai Dezsőt, a Marxizmus-Leninizmus Tanszék vezetőjét; Hevesi Jánost, az egyetem személyzeti osztályának vezetőjét és Kiss Lajost az egyetemi pártbizottság tagját. Az október 26-i lépesek mögött meghúzódó taktikázást jól mutatja a Szeged Népe 1957. február 17-i számában megjelentetett közlemény, amelyben az MSZMP Szegedi Városi Intéző Bizottsága „mélyen elitéli a volt pártbizottság egy kisebb részének azt a tevékenységét, hogy az ellenforradalmárok nyomására a pártbizottság nevében becsületes, elvhű kommunistákat nyilvánosan megbélyegeztek s ezzel koncul odadobták az ellenforradalmi elemeknek...Helyteleníti az Intéző Bizottság, hogy ezeket az elvtársakat bárki is megbélyegzettként kezelje." 73