Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 3. szám - FORRÁSOK AZ EGYHÁZI LEVÉLTÁRAKBAN - Dóka Klára: A Kalocsai Érseki Gazdasági Levéltárról / 59–70. o.

DÓKA KLÁRA A KALOCSAI ÉRSEKI GAZDASÁGI LEVÉLTÁRRÓL A Kalocsai Főegyházmegyei Levéltárban (KFL) az érsekség birtokaira vonatkozó, 316 folyóméter iratanyagot őriznek. Az intézmény honlapján is olvasható fond- és állagjegyzék szerint az irategyüttes 19 fondból, három és félezer raktári egységből áll és páratlanul gazdag forrásanyagot tartalmaz. Bár a gyűjtemény a költözködések során sok viszontagságon ment keresztül, bizton állíthatjuk, hogy nemcsak az egyházi, hanem a világi birtokok vonatkozásában is ez az egyik legteljesebb gazdasági iratanyag. Eredeti iratok az 1730-as évektől folyamatosan maradtak fenn, a legkésőbbiek pedig 1950 után keletkeztek. A Kalocsai Érseki Gazdasági Levéltár iratait az 1760-as évektől igen gondosan kezelték. 1863-ig egy sor levéltári elenchus készült, amely külön-külön vagy együttesen tartalmazza a prefektusi illetve számvevői iratokat.

1 A későbbi időszakból — éppen a nagy mennyiség miatt — hasonló nyilvántartásokkal nem találkozunk, hanem az egyes hivatalok irataikat külön őrizték. Államosításkor azokat a Jószágigazgatóságon, majd később az egykori uradalmi mérnök épületében egyesítették. 1985-ben a Kalocsai Városi Tanács, átvette a levéltár kezelését, és az iratanyagot a térképekkel együtt Katona István történetíró-kanonok házában helyezte el. Az első alapszintű rendezést a Nógrád Megyei Levéltár munkatársaival Bán Péter hajtotta végre, aki a gyűjteményt a Levéltári Szemlében 1988-ban ismertette.

2 1999-ben az iratanyag kezelési joga visszakerült érsekséghez.

3 A kalocsai érseki uradalom Mint a köztörténetből ismert, a székvárost, Kalocsát 1686-ban hagyta el a török, de a birtok déli, Bács megyei területeinek sorsát csak az 1697. évi zentai ütközet döntötte el. A harcokban elpusztult és elmenekült lakosság helyére már a 18. század első évtizedeiben megindult a betelepülés. A Duna menti falvakba (Szentbenedek, Úszód, Szeremle) viszszaköltözött az időközben protestánssá vált magyar lakosság. Katolikus németeket telepítettek Hajósra., Nádudvarra, Császártöltésre, magyarokat Kecelre. A szervezett telepítéseken túl megindult a spontán betelepülés-bevándorlás a Dunántúlra] és a Felvidékről. A déli területekről szerb és horvát nyelvű lakosság húzódott be, akik részben gazdasági lehetőséget kerestek, részben az újabb török támadástól félve menekültek el. Bács és környékének lakói főként görögkeleti szerbek voltak, míg a bosnyák illetve horvát területekről katolikus sokácok és bunyevácok jöttek. A sokácoknak Bács mezőváros és Bátya községben találtak — többek között — otthont, míg a horvát bunyevácok Dusnokra, Kákonyra és Pandúrra, költöztek.

4 Utóbbi két település lakói azonban az árvizek miatt elhagyták otthonaikat és Istvánmegyén, a későbbi Szentistvánon találtak új lehetőséget. 1 Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár (továbbiakban: KFL) III. 19. Gazdasági levéltárra vonatkozó iratok 2 BÁN PÉTER: A Kalocsai Érseki Gazdasági Levéltár iratainak rendszere. Levéltári Szemle, 1988. 3. sz. 39-42. 3 Az iratanyag — a KFL állományában — a Katona István házban maradt, ahol azóta felújították a raktárakat, míg a térképtár az érseki palotában van elhelyezve. Az ismertetés során a levéltár honlapján is olvasható fond- és állagjegyzék rendjében haladunk. (Vö. melléklet!) 4 A nemzetiségek megoszlásáról ld. KATONA ISTVÁN: A kalocsai érseki egyház története. (Ford.: TAKÁCS JÓZSEF.) Kalocsa, 2003. II. rész, 200. 59