Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 3. szám - FORRÁSOK AZ EGYHÁZI LEVÉLTÁRAKBAN - Dóka Klára: A Kalocsai Érseki Gazdasági Levéltárról / 59–70. o.

Az újjátelepítések befejezése után a birtokhoz három mezőváros, 17 falu és egy sor puszta tartozott. A legészakibb birtokrész Dunapataj szomszédságában Böd-Bakodpuszta volt, ez után következett a Duna mellett az említett három magyar falu: Géderlak, Szentbenedek és Úszód. A folyótól távolabb épült a pusztákkal körülvett székváros, majd Foktő, Bátya, délebbre Dusnok, majd az akkor még balparton lévő Bogyiszló, Sükösd, Csanád és Szeremle.

5 A felsoroltaktól keletre feküdt a jórészt telepített Kecel, Miske, Császártöltés, Nádudvar és távolabb a Bács megyei Csávoly. A többi bácsi települések a Pest megyei birtokrésztől távol, újra a Duna mentén helyezkedtek el (Bács, Bácsújfalu, Dérony). A kis számú település ellenére a kalocsai érseki birtok már a feudális korban tekintélyesnek számított a hasonló uradalmak sorában. A jobbágyfelszabadítás után (1885. évi adat) a terület 87 433 kh, 107 négyszögölet tett ki. Ezt csupán az esztergomi érsekség (95 983 kh, 1475 négyszögöl) az egri főkáptalan (116 138 kh, 1160 négyszögöl), valamint a két nagyváradi püspökség 100 000 kh-nál nagyobb területe előzte meg, amelyeket azonban 67, illetve 86%-ban erdők borítottak.

6 A trianoni békeszerződés következtében a kalocsai birtok is csökkent, mert a Bács környéki részek elvesztek. 1925-ben 65 509 kh volt a terület, amit az egyházi birtokok közül csak az egri főkáptalan 89 953 kh-s uradalma múlt felül.

7 A harmadik bécsi döntés, a déli területek visszakerülése, érintette a kalocsai érseki birtokot is. A gazdálkodás jobb megszervezése érdekében — ahogy ez általános volt — az uradalmat földrajzi egységek szerint kerületekre osztották. A 19. század elején (1817) a birtok a kalocsai, hajósi, szentistváni kerületből és a távolság miatt külön számontartott bácsi uradalomból állt. A kalocsai kerülethez tartoztak a Duna menti települések Géderlaktói Bogyiszlóig, valamint 12 puszta és 14 szállás. A hajósi központból a Dunától távolabbi településeket, és az őket körülvevő jelentős pusztákat (Kéles, Hild, Kall stb.) felügyelték. A szentistváni kerülethez tartozott az uradalmi központon kívül Csávoly, Csanád, Sükösd, néhány puszta, valamint az érsekség jelentősebb Pest megyei erdőterületei. Az erdőbirtokok kaptak döntő szerepet a bácsi uradalomban is.

8 A birtokon a puszták már a 18. század elejétől fontosak voltak, és sajátos színt adtak a gazdálkodásnak. Ezeken a betelepülő és egyre növekvő lakosság számára a földterület biztosítva volt, sőt azok egy részét nemcsak az uradalom jobbágyai, hanem más települések lakói is bérbe vették. A beköltöző lakossággal az érsekség településenként szerződéseket kötött, amelyeket — a terhek fokozatos növelésével — időnként megújítottak. E szerződések azonban még ebben a formában is kedvezőbbek voltak, mint az 1770-1773 között bevezetett Mária Terézia féle urbárium, bár ennek előírásait — például a robot vonatkozásában -— csak a 19. század elejétől hajtották végre. Ebben az időszakban változást jelentett, hogy 1832-ben elméletileg, később pedig gyakorlatilag is, szétválasztották az érseki és főkáptalani birtokot. A török utáni lassú újjátelepülés, az összefonódó birtokrészek miatt — szemben más püspökségekkel — a megosztást csak elkésve hajtották végre. Összesen hat falu került a főkáptalan birtokába: 5 KFL III. 16. d. Térképtár No. 142. 6 A kincstári, közalapítványi továbbá az egyházi és szerzetesi birtokok területének és művelési ágak szerinti megoszlásának kimutatása. Budapest, 1895. 7 GERGELY JENŐ: A „gazdag egyház" gazdagsága. (Adatok a katolikus egyházi birtokvagyon kérdéséhez a Horthy korszakban.) Agrártörténeti Szemle, 1986. 1-2. sz. 284-286. s KFL III. 8.c. Számvevő Hivatal, kamarai és számvevői leltárak, 1817. 60