Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 1. szám - MÉRLEG - Káli Csaba: A Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán végzett orvostanhallgatók jegyzéke, 1921–1951. Szerk. Molnár László. Összeáll. Baloghné Medvegy Teréz és Magasházyné Székesvári Ildikó. Budapest, 2006. (A Semmelweis Egyetem Levéltárának kiadványai. 3., Promóciós könyvek, 3.) / 94–96. o.

A PÁZMÁNY PÉTER TUDOMÁNYEGYETEM ORVOSTUDOMÁYI KARÁN VÉGZETT ORVOSTANHALLGATÓK JEGYZÉKE 1921-1951 A Semmelweis Egyetem Levéltárának kiadványai 3. Promóciós könyvek III. Szerkesztette: MOLNÁR LÁSZLÓ, összeállította: BALOGHNÉ MEDVEGY TERÉZ és MAGASHÁZYNÉ SZÉKESVÁRI ILDIKÓ Budapest, 2006. 392 oldal A történész szakmán belül, helyzetükből adódóan, a levéltárosok predesztinálódtak leginkább arra, hogy különböző archontológiax, illetőleg prozopográfiax kutatásokat végezzenek. Ez többszörösen is hálátlan feladat, ugyanakkor más segédtudományok müvelése mellett, elengedhetetlen kelléke a „nagy" történeti szintézisek megszületésének. Az ilyen jellegű munkák mindig nagy odafigyelést, hallatlan precizitást és kitartást igényelnek, viszont — és itt érhető tetten a hálátlanság másik eleme — a dicsőséget rendszerint a szintézist elkészítő aratja le. A Semmelweis Egyetem Levéltárának munkatársai 1996-ban láttak hozzá a levéltár egyetlen, sértetlenül fennmaradt iratsorozatának, az Orvostudományi Karon/Egyetemen végzettek jegyzékének közreadásához. A kiadásnál a szerzők azt a metodikát követték, — ami nem példa nélküli — miszerint a végéről kezdve a kiadást, a IV. számú kötetet jelentették meg először, még 1997-ben, amely az 1951-1969 között végzettek megfelelő adatait tárta fel. A szerkesztő a mű bevezetőjében a hozzánk közelebb eső korszakok iránti fokozottabb közérdeklődéssel indokolta ezt az eljárást, ami respektálható. Jelen kötet az 1921 és 1951 között végzettek neveit tartalmazza, vagyis Pázmány Péter nevének felvételétől az orvostudományi karok önállósításáig terjedő időszakot öleli fel. A kötet elejére egy rövid, mindössze hét oldalas — 12 jegyzettel ellátott — alapvetően kompilatív bevezető tanulmány került, amely lényegre törően összefoglalja a kar két világháború közötti, illetve 1945 utáni történetét 1951-ig terjedően. Mivel a téma többszörösen is jól feldolgozott, e helyütt valóban felesleges lett volna ismétlésekbe bocsátkozni. A kar, mint szervezeti egység története mellett — többek között — felvillannak a húszas évek elejének szélsőséges egyetemi ifjúsági szervezetei is. Ezt azért is emeljük ki, mivel e résznél — de csakis itt — több apró „nyomdahiba" is becsúszott, mint például a budaőrsi (sic!) csata 1924. október 24-re datálása, aminek elírás jellege a szövegkörnyezetből egyértelműen kiderül. A továbbiakban nagyvonalú képet kapunk a történelem és a nagypolitika, benne a kultúrpolitika orvoskari transzmisszióiról. Különösen érdekes és — e kötettől függetlenül — újszerű kutatási irányt jelenthet a korszakban kiépülő és megerősödő vidéki oktatási bázisok, valamint a fővárosi orvoskar összehasonlító analízise. Magáról a forrásról és a forrásközlés alapelveiről a szerkesztő a bevezető tanulmány utolsó, mindössze hat soros bekezdésében tájékoztatja az olvasót. Ez a forrás jelentőségéhez képest kissé szűkszavúnak tűnik, véleményünk szerint ezt ennél némileg részletesebben is ki kellett/lehetett volna fejteni. Mindenek előtt megmagyarázandó lett volna maga a promóciós könyv mibenléte, jellege, esetleg fizikai jellemzői és nem mellesleg a forrás pontos levéltári jelzetének megadása sem lett volna érdektelen. A vizuális típusú felhasználók érdeklődésének kielégítése céljából nem lett volna haszontalan esetleg egy vagy több fotó beszerkesztése, ami még teljesebbé tette volna a kötetet. A mű tulajdonképpen a Pázmány Péter/Eötvös Lóránd Tudományegyetem Orvostudományi Karán 94