Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 1. szám - MÉRLEG - Aradi Gábor: Politikai küzdelmek Zala megyében: Paksy Zoltán: Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között. I., 1918–1931. Zalaegerszeg, 2006. (Zalai gyűjtemény, 62.) / 91–93. o.

POLITIKAI KÜZDELMEK ZALA MEGYEBEN PAKSY ZOLTÁN: Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931. Zala Megyei Levéltár. Zalaegerszeg, 2006. (Zalai Gyűjtemény 62.) 479. Értékes és hiánypótló helytörténeti forrásgyűjtemény első kötetét tarthatja kezében az olvasó. A szerkesztő {Paksy Zoltán) elmondása szerint mennyiségi okok kényszerítették ki a korszakra vonatkozó iratválogatás két részletben történő közlését. Paksy nemcsak a forrásokat válogatta és rendezte a kötet számára, hanem maga írta a történeti bevezetőt is, melynek viszonylagos hosszúságát azzal magyarázza, hogy eleddig nem készült még összefoglaló munka a megye történetének ezen időszakáról. Ez indokolja azt, hogy a tanulmányról is részletes bemutató készüljön. A bevezető első két fejezetében egyrészt képet kapunk arról, hogy milyen társadalmi keretek határozták meg a húszas évek megyei politikai küzdelmét, másrészt megismerhető a megye vezető elitjének politikai előélete. A megye lakosságának döntő hányadát törpe- és kisbirtokosok alkották. Mellettük a mezőgazdaságból élők alig több mint egy százalékát kitevő közép- és nagybirtokos csoport állt. A falusi kézműveseken és iparosokon túl gyáripari termelésből élők csak Nagykanizsán és Keszthelyen voltak. Nagykanizsát, mely a vasúti csomóponti szerepéből adódóan dinamikus ipari fejlődésen ment keresztül az első világháború előtt, rendkívül súlyosan érintette a trianoni békeszerződés. A térség perifériájára szorult, vonzáskörzetének nagy részét elvesztette. A mezőgazdasági szférában alapvető probléma volt a földkérdés. Az 1920-as földreform itt is csak elodázta a probléma megoldását. A megye eltérő fejlettségű térségei közül legjobb helyzetben a Balaton környéki termelők voltak. Itt a kisebb birtokokon megtermelt bor, illetve a fejlődő idegenforgalom megfelelő jövedelmet biztosított. A megye középső és déli területein lakó kisgazdák, napszámosok már nehezebb helyzetben voltak. Földigényüknek útját állták a nagybirtokok (jelentős erdő területtel) és a hitbizományok. A parasztság jelentős részének felemelkedését azonban nemcsak a külső körülmények, hanem „ a paraszti élet konzervatív konvenciói" is akadályozták. A megye — mely a Katolikus Néppárt (a lakosság abszolút többsége katolikus vallású volt) és az agrárius mozgalom jelentős bázisa volt —, politikai arculatát a dualizmus utolsó évtizedeiben az ellenzékiség jellemezte. Zalában az „újkonzervatív" áramlat vált hegemón politikai erővé, melynek vezetői a földbirtokosok és tisztviselők közül kerültek ki, társadalmi bázisát pedig a parasztság alkotta. Ez az irányzat a két világháború között is meghatározó szerepet játszott a megye politikai életében. A következő két fejezet a vesztett háború és a forradalmak megyei vonatkozásait mutatja be. Képet kapunk arról a küzdelemről, melynek célja az volt, hogy minél kisebb területi veszteség érje Zalát. Nyomon kísérhetjük Nagykanizsa és Zalaegerszeg rivalizálását — a megváltozott közigazgatási területen —, melynek következményeként a megye időlegesen kettészakadt. Az 1918 és 1920 között végbemenő hatalomváltások közül legelfogadottabbnak, a megye társadalmi szerkezetéből következően, leginkább az 1919 nyarán kiteljesedő ellenforradalom tekinthető. Már a Károlyi-kormány idején megindult az ellenforradalmi szervezkedés, melynek vezéralakjai között található Pehm (Mindszenty) József. A Tanácsköztársasággal a megye kisgazdái is szembefordultak, melynek földbirtok politikája visszalépés volt a Károlyi-kormány idején kilátásba helyezett földreformhoz képest. 91