Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 4. szám - MÉRLEG - Kis Péter: Dávid Gábor, Toronyi Zsuzsanna: Segédlet a héber iratok kezeléséhez. Budapest, 2006 / 37–38. o.

SEGÉDLET A HÉBER IRATOK KEZELÉSÉHEZ. DÁVID GÁBOR—TORONYI ZSUZSANNA. Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár. Budapest, 2006. 115. Magyarországon az 1980-as években jelentek meg olyan, részben tankönyvek funkcióját is ellátó kiadványok, amelyek hasonmások, tudományos átírások, szószedetek stb. segítségével a nem magyar nyelvű levéltári iratanyag tartalmi feldolgozásának zömmel írástörténeti-nyelvi problémáiba vezetik be a levéltárosokat és a kutatókat. (A „Levéltári módszertani füzetek" sorozatban: Német forrásszöveg olvasási gyakorlatok, Bariska István, Somkúti Éva és Sashegyi Oszkár munkája, valamint a Dóka Klára szerkesztette Latinforrásszöveg olvasási gyakorlatok.) A most ismertetésre kerülő, Toronyi Zsuzsanna és Dávid Gábor tollából származó munka talán ezekhez áll leginkább közel, célkitűzése, szerkezete és metodikája, (egy ezeket megvilágító néhány oldalas „bevezető" vagy „előszó" sajnos hiányzik a kötetből!) annyiban mégis eltér az előbb említettekétől, amennyiben más feladatok állnak a hazai héber nyelvű levéltári iratanyag kutatói előtt. A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár kiadásában napvilágot látott, műfajában úttörő, szerényen „segédlet" címet viselő mű a — most már több mint évszázados — judaisztikai forrásfeltáró munkálatok sorába illeszkedik, ezek közül elegendő megemlíteni a Magyar Zsidó Oklevéltár 18 kötetét, valamint Komoróczy Géza és Spitzer Shlomo által nemrégiben közreadott gyűjteményt {Héber kútforrások Magyarország és a magyarországi zsidóság történetéhez a kezdetektől 1686-ig). A közgyűjteményekben esetleg még lappangó héber betűs kútfők felkutatásának fontossága aligha szorul magyarázatra, ezért is üdvözölhető a vállalkozás. Mielőtt a recenzens a tényleges ismertetésre térne, be kell ismernie, hogy nem szakértője a héber kéziratoknak, így pusztán archivisztikai-archeográfíai szempontokból tud véleményt alkotni. A hét számozatlan fejezetből álló kötet négy (a függelékkel együtt öt) nagyobb tartalmi egységbe sorolható. Az első a magyarországi zsidóság — legkésőbb a 11. század közepével induló — történetének tömör áttekintésével kezdődik, majd a zsidó írásbeliség mögött álló intézmények: hitközségek, „szent testvériségek" (Hevra Kadisa) és más egyletek, valamint iskolák típusainak rövid, de alapos ismertetését kapja az olvasó, ugyanígy az ezeket irányító-működtető tisztségek, testületek „kislexikonát," néhány oldalon külön is kitérve az írnokokkal és illusztrátorokkal kapcsolatos tudnivalókra. Az általános történeti és intézménytörténeti vázlat alapján lehet megérteni a héber és jiddis nyelvű levéltári anyag sajátosságait, értékelni az ide tartozó különféle dokumentumokat, kéziratokat, végül felállítani tipológiájukat. Az iratfajtákat bemutató rész így az előbbi tematikus blokkra épül, és sorra bemutatja a különféle jegyzőkönyvek, okiratok és egyéb, nem levéltári jellegű kéziratok típusait (naptárak, imakönyvek stb.) Az eddigiekben történeti-irattani hátterük szerint megismert kéziratok olvasásához, tanulmányozásához szükséges paleográfiai-nyelvi-kodikológiai-kronológiai anyag található a harmadik nagyobb egységben. Ezt egészítik ki azok a szempontok és háttér-információk, amelyeket az előző fejezet segítségével elolvasott héber iratok leírásakor, vagyis e dokumentumok helyhez (hitközséghez) kötésekor, keltezésekor, esetleg címének, műfajának megállapításakor és a benne szereplő nevek kigyűjtésekor követni kell. 37