Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 3. szám - EGYHÁZI LEVÉLTÁRAKRÓL - Koltai András: Kézzelfogható hagyomány: az osztrák szerzetesi levéltárak / 34–41. o.

véltárakat hoznak létre, akár Ausztrián kívül is, vagy ugyanígy más országokból kerülnek iratok Ausztriába. Az osztrák szerzetesi levéltárak átlagos mérete 500 iratfolyóméter, csak 15%-uk nagyobb ennél. Negyedük rendelkezik középkori anyaggal, több mint 50%-uk pedig koraújkorival. E tekintetben tehát Ausztria helyzete eltér más európai országokétól, ahol a szekularizáció során a szerzetesrendek iratai állami levéltárakba kerültek. A legtöbb levéltárnak jelentős különgyűjteményei vannak, mindenekelőtt fényképek, tervek, térképek gyűjteményei, valamint zenei és művészeti gyűjtemények (grafikák, képek, ereklyék, szentképek). A tipikus osztrák rendi vagy kolostori levéltáros szerzetes, autodidakta, és levéltárosi munkája csak melléktevékenység. Csak fél tucat kolostorban működnek főállású világi levéltárosok. 70%-uk tudását a gyakorlati munka során szerezte, 40%-uk pedig ezt a kollégákkal való tapasztalatcsere során is bővítette. Csak negyedük vett át tapasztalatokat elődjétől. Sajnos a generációváltások során a tapasztalatátadás nem tartozik a szerzetesi levéltárak erősségei közé. Heten a bécsi egyetemen (Institut für Österreischische Geschichtsforschung), ketten Rómában (Scuola Vaticana di Paleográfia, Diplomatica e Archivistica) szereztek levéltárosi képesítést. Ami az iratok elhelyezését és rendezettségét illeti, csak 10% találta a helyzetet optimálisnak, legtöbben „a körülményekhez képest kielégítőnek" vagy „javítandónak" ítélték. Csak a levéltárak egyharmadában van minden fondra és állagra kiterjedő jegyzék, 15%-ukban pedig semmilyen segédlet nincsen. Alig néhány helyen használnak számítógépet a segédletkészítéshez, ott is csak egyszerű szövegfeldolgozással. Általában a levéltárak szorosan együttműködnek a hivatali adminisztrációval, 90%uk rendszeresen vesz át onnan iratokat, egyharmadukban már 21. századi iratok is vannak. Azokon a helyeken, ahol az összefüggés a legszorosabb, azaz a levéltárak 20%-ában, ott nem is fogadnak kutatókat. Többnyire azonban évente 20-25 kutatót fogadnak és 50-70 írásbeli fölvilágosítást adnak. Csupán 12 levéltár jelezte, hogy anyagának jelentős részét földolgozták és publikálták. Ebből az következik, hogy a levéltárak és a szerzetesrendek érdekeltek abban, hogy föltáratlan levéltári anyaguk kvalifikált kutatók révén tudományos földolgozásra kerüljön. Mindezeken túl többnyire a levéltáros az első célpontja bármilyen rendtörténettel kapcsolatos kérdésnek. Tekintve, hogy az emlékezet, az emlékezés, a jubileumok és emléknapok ünneplése mennyire fontos, ez a rend identitása szempontjából is kulcsfontosságú feladatkör. A levéltárosok az emlékezés specialistái, tehát speciális ismeretekre van szükségük, amelyek megszerzésében fontos szerepe van a szakmai szolidaritásnak: hogy a tapasztaltak átadják ismereteiket a kezdőknek, illetve esetleg a fiatalok új perspektívákat mutassanak az öregebbeknek. Ebből fakadt az osztrák szerzetesi levéltárosok szorosabb együttműködésének gondolata is. A munkaközösségnek eddigi működésével sikerült fölkelteni a figyelmet a szerzetesi levéltárosok munkája iránt, és bizonyos súlyt adni a kolostori levéltárügynek az osztrák levéltári életben. 36