Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 3. szám - EGYHÁZI LEVÉLTÁRAKRÓL - Toronyi Zsuzsanna: A magyarországi zsidó múlt dokumentumai a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárban / 24–33. o.

Ugyanakkor az eltelt tizenhárom évben — melyből az első hármat leszámítva jelen sorok írója a levéltár egyedüli dolgozója

30 — kiderült, hogy a múzeumban gyűjtött iratanyag jelentős mértékben eltér a levéltáritól, s külön kezelése fontos az iratok értékelésének szempontjából. Ezt az iratcsoportot a múzeumban — a múzeumi gyakorlatnak megfelelően — 1964 után darabonként leltározták, s ez a leltározási folyamat az ott dolgozó zömmel önkéntes nyugdíjasok sajnálatos szakértelem-hiánya miatt gyakran pontatlan, s a proveniencia adatok jelentős részét eltüntették. A múzeumban az iratokat három csoportba osztották: történelmi iratok, kéziratok, „vegyes" iratok. Az iratok csoportba sorolása meglehetősen esetleges, ugyanakkor az összetartozó irategyütteseket is szétszedve, akár több évre elnyúlóan külön-külön leltározták, ami tovább nehezíti a helyzetet. Példa erre a Dohány utcai zsinagóga építésével kapcsolatos iratok gyűjteménye, melyeket 1977 és 1990 között, a három csoportba elosztva leltározták be, így egyesítésük szükséges volt, annál is inkább, mert sok esetben csak az irat élettörténete árulkodik arról, hogy a Dohány utcai építkezéssel kapcsolatban keletkezett iratról van szó. Ugyancsak az adományozási adatokat követve sikerült egyesíteni egy jelentős, hajdan egységes családi hagyatékot, melyet 1939-ben ajándékoztak a Múzeumnak. Az iratokat fajtánként (adás-vételi szerződés, iskolai bizonyítvány, obsit, stb.) 1978 és 1989 között a vegyes és a történelem kategóriákban leltározták.

31 A Scheiber-fé\e gyűjtésből származó levéltári iratok rendezésénél problémát jelentett a minta, valamint számos háttérkutatás hiánya. Mivel nem eredeti irattári rendben átvett iratokról, hanem gyakran elhagyott zsinagógák padlásáról beszállított gyűjteményekről van szó, melyek állapotát a többszöri, nem kellően előkészített költözés tovább rombolta, nehézséget jelentett az intézménytörténeti hovatartozás, azaz a fondképzok megállapítása, egymáshoz való viszonya, hierarchiája stb. A rendezett iratok alapján lassan kialakult azért egy szisztéma, amely némely változtatással ugyan, de használhatónak, levéltárosnak és kutatóknak egyaránt áttekinthetőnek bizonyult. Ebben elsőként azt a szerkezetet kellett elkészíteni, amelyben a zsidó szervezetek egymáshoz viszonyított struktúrái jelentik a vázat, s ebbe a rendszerbe regisztráljuk a múzeum és a levéltár iratait. Az így kialakult rendszer az alábbi tagolódást mutatja • Az I-XIII. fondók a Pesti Izraelita Hitközség (legnagyobb gyűjteményünk) iratait tartalmazza. Ezeket zömmel 1994 után vettük át, illetve szedtük össze a régi hitközségi épület különböző irattáraiból, s gyakorlatilag az 1930-as évekig kielégítő történeti forrással rendelkezünk. A hitközségi ülésjegyzőkönyvek, mutatók, iktatókönyvek viszont a múzeum gyűjteményében voltak, csakúgy, mint egy-két szimbolikusnak tekinthető intézmény (pl. Izraelita Mintafötanoda az 1830-40-es évekből) válogatott iratanyaga. • A XIV. fond a budai oldal hitközségeinek (budai és óbudai) iratanyagát tartalmazza, a korábbi múzeumi gyűjtésből. Budáról szinte semmi sincs, Óbudának viszont jelentős iratanyaga maradt az 19. század első feléből, melyet 1934-ben ajándékoztak a Múzeumnak. • A XV. fondban a vidéki hitközségek iratanyagát gyűjtjük, a volt múzeumi és a volt levéltári iratanyagot egyesítve. Gyakori, hogy még így sem találunk szinte semmit 1994-1997 között levéltárunkban dolgozott FROJIMOVICS KINGA, aki azóta Izraelben él, s jelenleg a Yad VaSem Archives magyar részlegének igazgatója. MZSML XIX/Leszlauer család iratai. 30