Levéltári Szemle, 57. (2007)
Levéltári Szemle, 57. (2007) 3. szám - EGYHÁZI LEVÉLTÁRAKRÓL - Toronyi Zsuzsanna: A magyarországi zsidó múlt dokumentumai a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárban / 24–33. o.
A felszabadulást követően 1947 júliusában nyitották meg újra a múzeumot. Tárgyállománya jórészt megmaradt, korábbi dolgozói közül a művészettörténész-közgazdász Naményi Ernő munkaszolgálatosként, a történész Grünvald Fülöp pedig hamis papírokkal, Pesten túlélte a vészkorszakot, de többen, köztük Balázs György rabbi életüket vesztették. A múzeum dolgozói körlevelet küldtek szét a megmaradt hitközségekhez, melyben arról érdeklődtek, hogy a kegytárgyak, összeírások, anyakönyvek és a hitközségi könyvtár, irattár megmaradtak-e, és ha igen, hol találhatóak. A válaszok hatalmas pusztulásról számolnak be, de néhány közösség kegytárgy- és iratállománya megmaradt. Ezek megszerzése elsőrendű feladata lett a múzeumnak, azzal a korábban is tapasztalt korlátozással, hogy csak a 'múzeumi szépségű és értékű' tárgyakat kívánták a gyűjteményben tudni. A többi megmaradt iratanyag értékét azonban az Országos Rabbiképző Intézet tudós professzora, Scheiber Sándor ismerte fel, és mindent megtett annak érdekében, hogy az iratokat biztonságos helyre szállítsa, és elősegítse, hogy tartalmuk megjelenhessen a tudományos kutatások eredményeiben. 26 A Scheiber és tanítványai által öszszegyűjtött iratanyagból nyílt meg 7972-ben a Magyar Zsidó Levéltár az Országos Rabbiképző Intézet épületében, ahol az 1990-es évek elejéig őrizték. Mindeközben a Zsidó Múzeumban Benoschofsky Ilona vette át az igazgatást (19631993), s az ő érdeklődése elsősorban a holokauszt dokumentálására irányult. Megszerezték a Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság (DEGOB) által felvett jegyzőkönyvek 27 teljes sorozatát, sőt sok esetben a jegyzőkönyvek gyorsírásos eredetijeit is. A DEGOB, a Zsidó Világkongresszus (ZS VK) és a az Országos Zsidó Segítő Bizottság (OZSSB) országszerte jegyzőkönyvezte a zsidó közösségeket ért veszteségeket, melyek jegyzőkönyvei jelenleg szintén a gyűjteményben vannak már. Gyűjtöttek mindent, ami megvilágíthatta a magyarországi holokauszt eseményeit, de eközben számos, a gyűjteményi munkában alapvetően fontos adatot nem rögzítettek: ismeretlen például rengeteg fotó- és egyéb másolati anyag eredeti lelőhelye, a begyűjtés helye és ideje, stb. Benoschofsky publikációs munkája is elsősorban a holokauszt forrásainak kiadására irányult, Kársai Elekkel a Vádirat a nácizmus ellen 2% három kötetét rendezte sajtó alá. A Zsidó Levéltár állománya napjainkban Miután a Zsidó Levéltárat a Rabbiképző Intézet felújításra szoruló épületéből átköltözteti ték a pesti hitközség és az országos zsidó szervezetek székházába (Síp u. 12.), 1994-ben a két intézmény egyesült, s így a két külön gyűjtött történelmi iratanyag is egyesülhetett. Ez sok esetben valódi egyesítést jelenthet, hiszen volt olyan egyesület, (például a MIKÉFE 29 ) melynek korai történetére vonatkozó iratanyagát a Zsidó Múzeum begyűjtötte, majd a huszadik századi iratok a Zsidó Levéltárba kerültek, így ezek egyesítése logikus, előremutató lépés volt. Vö.: SCHEIBER SÁNDOR: Zsidó tudományos tennivalók Magyarországon. In: Szolgaságból szabadságba. Az Országos Rabbiképző Intézet Hallgatóinak Ünnepi Kiadványa. Budapest, 1947. 3-7.; SCHEIBER SÁNDOR: A magyar zsidóság törtenetének kutatása. In: Évkönyv, MIOK, 1971-1972. 245-257. A jegyzőkönyvek szövegét, valamint a szervezetről és a dokumentációs munkáról szóló tanulmányokat ld.: www.degob.hu Vádirat a nácizmus ellen. Dokumentumok a magyarországi zsidóüldözés történetéhez. I—Hl. Szcrk.: BENOSCHOFSKY ILONA—KÁRSAI ELEK. Budapest, 1958-1967. MIKEFE: Magyar Izraelita Kézmű - és Földművelési Egyesület. Történetéhez ld: Magyar Izraelita Kézműves és Földművelési Egyesület (1842-1949). Dokumentumok. Összeáll.: IZSÁK ERIKA, Budapest, 2000. 29
