Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 2. szám - MÉRLEG - Krahulcsán Zsolt: Palasik Mária: A műegyetemisták Odüsszeiája, 1944–1946. Budapest, 2006 / 86–88. o.

Gazdaságtudományi Egyetem két végzős és szigorló évfolyama — elsősorban az 19401942 között beiratkozott — mérnök karainak hallgatóit érintette. 1944. végén a hadi helyzet, a szovjet csapatok előretörése, illetve a keleti fronton ekkor már előre jól látható győzelme azt a látszatot kelthette a német nyomásra végrehajtott kitelepítési akcióval kapcsolatban, hogy Németország minden eszközzel hűséges szövetségese, illetve a magyar alkotó értelmiség megmentésén fáradozik. Valójában az adminisztratív eszközökkel kikény szeri tett átköltöztetés egyfajta kitoloncolás volt, mert aki megtagadta tanulmányainak Németországban történő folytatását, az kénytelen volt vagy katonai szolgálatra jelentkezni, vagy a szintén a majdnem biztos pusztulást jelentő bujkálást választani. Az áttelepítésről Beregfy Károly honvédelmi miniszter rendelete intézkedett, mely a Műegyetem 1743 hallgatóját érintette, akik közül 1592 volt mérnökhallgató. A tanárok esetében nem tették kötelezővé a behívást, a diákoknak viszont úgynevezett SAS behívott küldtek, ami azt jelentette, hogy, aki ez elöl kitér az súlyos retorziókra számíthatott.

3 A szerző találóan nevezi Odüsszeiának a kitelepítettek utazását, hányódását, harcukat a túlélésért, az életben maradásért, hiszen marhavagonokban szállították őket, emberhez méltatlan körülmények közé kerültek, sehol sem voltak felkészülve a fogadásukra, többször kellett attól tartaniuk, hogy deportálják őket vagy a frontra kerülnek. Breslauban -— a fronttól alig 200 kilométerre — a fiatalok inkább vállalták a januári kemény télben való gyaloglást (öt nap alatt 145 kilométert) mintsem, hogy a város ostromakor harcba vessék őket. Az éj leple alatt kiszöktek a városból, Haliéba kerültek, amit nemsokára szintén el kellett hagyniuk az állandósuló légitámadások miatt. Itt két csoportra osztották a fiatalokat, a kisebb csoportot vonattal Dániába indították, míg a többieket Bajorországba kívánták eljuttatni. A délnek induló vonatot azonban Csehországban mélyrepülő-támadás ért, a tragikus eredmény 36 halott és 50 sebesült volt.

4 Ez a csoport ezután már nem is maradt együtt, egyéni utakon igyekeztek hazatérni a két front közé szorítva, rengeteg veszély közepette. A Drezdába kitelepítettek megélték és túlélték Drezda 1945. február 12-13-i bombázását, majd Dél-Bajorországba, Dingolfing nevű kisvárosba és a környező falvakba kerültek.

5 Mind Breslauban, mind Halléban és Dingolfingban ugyan beindult az oktatás, próbáltak „normális" kereteket adni az életnek, de a háborús körülmények között inkább a fogdában ülő társaik kimentése, az ebédjegy-hamisítás, a snapszgyártás, illetve az állandó rettegés a harcbavetéstől, az éhezés, valamint a honvágy és az otthon maradottakért való aggódás jellemezte mindennapjaikat.

6 A kötetben számtalan olyan történet és kaland került megörökítésre, mely nemcsak a háború borzalmait, de a hallgatók odaadását, bátorságát példázza és azokat a furcsa körülményeket, amelybe akaratukon kívül kerültek. Ki gondolta volna, hogy egy fogdába (ebédjegy-hamisítás miatt) zárt fogoly inkább kéri, hogy büntetését hosszabbítsák meg, mert az (eredetileg német katonai fogda) sokkal jobb körülményeket biztosított, mint a hallgatók körletei, vagy, hogy a svájci határon elfogott műegyetemisták a tankönyveik — vasbeton jegyzeteik miatt kémnek nézték őket — miatt buknak majd le. (Jellemző, hogy a müegyetemis3 SAS-bchívó. [Siess! Azonnal! Sürgős!] Behívójegy, aki megkapta, az azonnal köteles volt bevonulni katonai szolgálatra. 4 PALASIK MÁRIA: A Műegyetemisták Odüsszeiája, 1944-1946. Budapest, 2006. 122-133. 5 Drezda bombázásáról megrázó beszámolót készített MADARAS JENŐ; Hamvazószerda. Egyetemisták a drezdai tüzviharban. Budapest, 1993. 6 PALASIK MÁRIA: A Műegyetemisták Odüsszeiája, 1944-1946. Budapest, 2006. 103-105, 117-121. és 173-174. 87