Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 1. szám - IN MEMORIAM - Rozs András: Rajczi Péter Pál (1917–2006) / 90–91. o.

pártból. 1956-ban úgy érezte, hogy szólnia kell. A pécsi Pedagógus Nemzeti Bizottság elnökének jelölték, s ő el is vállalta a megbízatást. Történelem-szemlélete vezetett oda, hogy két hűséges, de vigyázatlan tanítványának a rendőrségen ellene vallott szavai miatt 1977-ben elbocsátották 20 éve betöltött állásából. Ezután hallgatásra kényszerült. Örült, amikor dr. Szita László levéltárigazgató a Baranya Megyei Levéltár tudományos munkatársának kérte fel. Később nyugdíjasként is folytathatta levéltáros szakmáját, dr. Odor Imre levéltár-igazgató is számíthatott rá. Bár nem volt levéltáros szakvégzettsége, hamar hasznosítani tudta nagy lexikális tudását a kutatószolgálatban, valamint az iskola-, oktatás-, egyetem-, művelődéstörténeti kutatásban. Olyan területeken alkotott, melyeken korábban a szocialista tudományszemlélet tabukat állított fel: írt a Pécsi Joglyceum, a pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem, a pécsi püspöki tanítóképző, a Baranya megyei tanfelügyelő és a Pécsi Tankerületi Főigazgatóság, a Ciszterci Rend pécsi Nagy Lajos fiú-, és a Miasszonyunk Rend pécsi leánygimnáziumának történetéről, megörökítette addig elhallgatott egyházi személyiségek tevékenységét, így az 1848-49-es forradalom és szabadságharc pécsi püspökének, Scitovszky Jánosnak, későbbi esztergomi érseknek, helyi munkásságát is. Pécs város társadalmával sohasem szakadtak meg sokrétű kapcsolatai. A levéltárban felkeresték régi diák-, tanár-, és munkatársai, például Angster József volt orgonagyáros, dr. Bédi Imre, a PTE jogi kar Kisebbségi Intézetének volt munkatársa, akiknek helytörténeti témájú munkáikhoz tanácsokat adott. Római katolikus hitét aktívan gyakorolta az egyik pécsi egyházközség világi vezetőjeként, de számos barátja, tisztelője volt a protestánsok és az izraeliták köréből is. Dr. Schweitzer József egykori pécsi rabbival, valamint Balikó Zoltán pécsi evangélikus eseperessel kölcsönösen tisztelték és becsülték egymást. Az 1990-es helyhatósági választásokat követő ciklusban Pécs megyei jogú város közgyűlésének képviselőjévé választották, a városi közgyűlés korelnöke lett. Pécs Megyei Jogú Város 1995-ben Pro Civitate díjjal értékelte mindazt a sokrétű munkát, amit a városért tett. A Pécs városi közélet aktív résztvevőjeként tagja volt több társadalmi, hagyományőrző, kulturális egyesületnek. Történész tevékenysége nyomán beválasztották a Pécs Története Alapítvány kuratóriumába. A Lorenzo Cigány Szociális Segítő Alapítvány elnökeként pedig a kisebbségi sorsúak helyzetén kívánt javítani. Nyolcvanadik életévét betöltve a Baranya Megyei Levéltár Király utcai központi épületében a kutatóterem felügyelőjeként nagy kedvvel tevékenykedett. Családfa-kutatóknak, egyetemi hallgatóknak, vagy akár történész és levéltáros kollégáknak latin szavakat, szövegeket „magyarított", miközben ő maga is megragadta a nehéz matriculákat és procollumokat. Fáradhatatlan volt: magyarázott, tájékoztatott, „ismereteket terjesztett", és viselkedésbeli példát mutatott. A „külcsíny" és a „belbecs" egyensúlyát hirdette. Tartása volt, soha meg nem hajlott gerince. Nem engedett a cím és a rang csábításainak, inkább elszenvedett mellőzést, olykor lenézést, gúnyos mosolyt a hatalom képviselői, ideológiai ellenfelei részéről, de eszméihez, elveihez mindig hű maradt. Rozs András 91