Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 4. szám - HÍREK - Garadnai Zoltán–Szatucsek Zoltán: Webszemle: hamarosan megnyílik a világ legnagyobb Holokauszt-levéltára: Mária-Antoinette a Francia Nemzeti Levéltár Történelmi Központjában: "óh, Mr. Alkohol!" / 86–89. o.

dományos kutatását. Ettől kezdve helyben lehetett megtekinteni a savtalanított, szükség esetén restaurált iratok digitalizált másolatát. A folyamatos digitalizálás mára megteremtette az elvi lehetőségét a több helyen való kutatásnak, vagy akár az Interneten keresztül való hozzáférésnek. A figyelem középpontjába került archívum a nyitás után több nehézséggel lesz kénytelen szembenézni. 2004-ben 203 ezer, 2005-ben 150 ezer levelet kaptak. Az ezekkel a beadványokkal kapcsolatos ügyintézést tekintve komoly, két éves (!) hátralékban vannak jelenleg, mely hátralékidő az archívum megnyitásával jelentősen nőhet. A másik nagy kihívás az adatvédelem kérdése lesz. A nácik gondosan dokumentálták áldozataik politikai elkötelezettségét, betegségeit, a rajtuk végrehajtott kísérleteket, a kényszerabortuszokat, az áldozatok szexuális szokásait, stb. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy egy ilyen jellegű és méretű adatbázis korlátlan kutatása nem elképzelhető. A tizenegy állam jelenlegi megegyezése ugyanakkor homályban hagyja a hozzáférés korlátozásának részleteit. Az ITS három nyelvű honlapja (

http://www.its-arolsen.org

) nem túl informatív, elsősorban az adatkérést támogatja. Marie-Antoinette a Francia Nemzeti Levéltár Történelmi Központjában A Francia Nemzeti Levéltár Történeti Központja gazdag kulturális programokkal, nyári fesztiválokkal, koncertekkel teszi ismerté és vonzóvá a Párizs szívében található egykori Soubise és Rohan Palotát — és változatossá a levéltárosok hétköznapjait. Ebbe a programsorozatba illeszkedett bele a Marie-Antoinette királyné személyével, tevékenységével, elítélésével és kivégzésével kapcsolatos háromnapos rendezvénysorozat. Az október 14-16. között lebonyolított megemlékezések mind a párizsiak, mind a külföldiek számára emberközelbe hozta a kortársak és az utókor részéről egyaránt ellentmondásosan értékelt, tragikus sorsú francia királynét. Marie-Antoinette legszemélyesebb használati tárgyai közül hatvanat mutattak be, közöttük piperecikkeket, apró szerelmes levélkéket, politikai intrikákra vonatkozó dokumentumokat, amelyek a királynő perében a Marie-Antoinette erkölcsi feslettségének és politikai veszélyességének bizonyítékai voltak. Christine Marchewska színésznő a kortársak által írt feljegyzéseket, leveleket és Marie-Antoinette saját maga által írt leveleit, írásait olvasta fel. Ezzel párhuzamosan — a korszak és a téma szakértőinek számító — történészek, levéltárosok előadásai hangoztak el a francia forradalomról, elsősorban Marie-Antoinette, XVI Lajos és a királyi ház szemszögéből nézve. A történelem tudományos igényű megismerése nem zárja ki a lehetőségét annak, hogy az eseményeket emberközelbe varázsoljuk. Erre a rendezvény szervezői nagy hangsúlyt fordítottak, és korabeli ruhákba öltözve, a 18. századi párizsiak által játszott táncok, zenék, dalok, illetve főzött ételek felelevenítésével, bárki résztvevőjévé válhatott ennek a játéknak. A jelenlévők között voltak érdeklődők, amatőr színészek és a francia forradalom emlékét ápoló polgári egyesületek tagjai. Bármelyikük készíthetett falragaszokat — és ragaszthatta fel a falra — amelyeken a forradalmi követeléseket fogalmazhatott meg! Azonban ha valakinek úgy tartotta kedve, „átállhatott" a „gonoszok" oldalára is, és beülhetett a gazdag polgárokat és nemeseket szállító, szolgaember által húzott egyszemélyes kocsiba, vagy nemesi felbuzdulásból „igazi" lovagi párbajt vívhatott. A 87