Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 4. szám - HÍREK - Garadnai Zoltán–Szatucsek Zoltán: Webszemle: hamarosan megnyílik a világ legnagyobb Holokauszt-levéltára: Mária-Antoinette a Francia Nemzeti Levéltár Történelmi Központjában: "óh, Mr. Alkohol!" / 86–89. o.

Francia Nemzeti Levéltár legfontosabb vendégei a gyerekek voltak — akik a szereplők egyik legfontosabb csoportját alkották — játszóházakban ismerkedhettek a forradalommal, saját nemzeti levéltárukkal, és így közvetve a francia történelemmel. Az érdeklődők mindemellett restaurálási munkálatokat láthattak, előadások keretében megismerhették a legfontosabb levéltári forrásokat, benyomásokat szerezhettek azok történeti értékéről és megtanulhatták a levéltári segédletek használatának módját. Ennek jelentőségét csak az érti meg, aki tudja, hogy a Francia Nemzeti Levéltárban egy olyan önálló kutatóterem áll a kutatók rendelkezésére, amely csak a szabadpolcos rendszerben használható levéltári segédleteket tartalmazza, és bármilyen kutatás megkezdése előtt ezek tanulmányozása nyomatékosan javasolt. A közelmúlt forradalomértelmezéseinek természetesen vannak politikai aspektusai is, hiszen a forradalom megítélése még több mint kétszáz év eltelte után sem egységes, nem eleven és organikus történelmi valóságként jelenik meg; hiszen „mindkét" oldalon történtek olyan események, amelyeket a kortársak és az utókor tragédiaként és emberi drámaként élt és él meg. A francia levéltár rendezvénye megpróbálta a királyi ház és a francia királyné szemszögén keresztül bemutatni a történéseket, de úgy, hogy az utókor számára az önálló véleményalkotás lehetőségét is megadta, miközben a múlt és a jelen eseményei nem olvadtak egybe. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy a történelem forrásainak megőrzése, közvetítése nagy felelősség, és talán a levéltáros szakma egyik legfontosabb és legszebb morális kötelessége. Forrás: www.archivesnationales.culture.gouv.fr/action_culturelle/docs/lireenfete.pdf

. (2006. november 24.) „Óh, Mr. Alkohol!" Az alkohol megnyugtat, fertőtlenít, pozitív élettani hatása megkérdőjelezhetetlen. Az angol sörök tápanyagban gazdagok, fogyasztásuk nemcsak egészségesebb, ámde hazafiasabb is, mint vizet inni. — Derül ki a 2007. március végéig látogatható, az angol nemzeti levéltár által rendezett alkoholtörténeti kiállításból, amely a szesz szerteágazó kultúrtörténetéből ad kóstolót. A bizonyára számos érdekeltet vonzó esemény a fogyasztás, a szabályozás, a kereskedelem és az egészségügy forrásaira alapoz, amely területek egyaránt sok írásbeli nyomot hagytak maguk után az elmúlt századokból. A kormányzati iratanyag a leggazdagabb, köszönhetően a vám-, adó- és szeszfőzési engedélyek adminisztrációjának. Miután ///. Vilmos szigorú adókat vetett ki az alkoholra, a szeszcsempészet virágzásnak indult. A kormányzat eleinte nem rendelkezett a szigetország teljes partvidékét ellenőrizni képes partiörséggel, így a feladatot a helyi lakosságnak adta bérbe, ám tekintve az áru természetét, ez nem bizonyult eredményes megoldásnak. A napóleoni háborúkat követően professzionalizálódó vámőrség aztán egyre több hajórakomány brandyt, whiskeyt és gint foglalt le a képviselők nagy megelégedésére. A tizenkilencedik század elejétől az antialkoholista mozgalom, a század közepétől a nagyvállalatok szolgáltatnak írásbeli forrásokat, de a kiállítás leglátványosabb részét a reklámok jelentik, amelyekből a levéltár gazdag anyaggal rendelkezik. 1860-tól a törvény lehetővé tette a palackos italok egyenkénti árusítását, ettől kezdve az egyre iparosodó szeszgyártás mindent megtett azért, hogy színes és vonzó plakátokkal ösztönözze vá88