Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - Cserna Anna: A Bonyhádi Székely Múzeum Egyesület levéltári őrizetben lévő iratanyaga. 1., A bácskai telepítés iratai, 1941–1944 / 59–68. o.

lasztottak. Az egyesületi tagságot 21 székely és bukovinai értelmiségi, 5 meghívott bukovinai és moldvai kisgazda, 18 tiszteletbeli tudós és közéleti személyiség alkotta. Ekkor realizálódott Herepei János igazgatói megbízatása is. A múzeum személyzetét az igazgatón kívül Barabás János altiszt jelentette. A múzeum fenntartását, az épület biztosítását, vagyis a dologi és személyi kiadásokat az egyesület és a Völgységi Telepesek Központi Szövetkezete vállalta fel. Bodor és Herepei igyekeztek a gyűjtőköri területet a szekszárdi múzeumétól jól elhatárolni. Az illetékességük kizárólag a telepes községekre vonatkozott, melyek a következők voltak: • Tolna megyében Aparhant, Bonyhád, Bonyhádvarasd, Cikó, Felsőnána, Györe, Izmény Kakasd, Kéty, Kisdorog, Kismányok, Nagyvejke, Tabód, Tevel, Závod, Zomba, Bátaszék, Diósberény Dúzs, Hőgyész, Kalaznó, Varsád; • Baranya megyében Egyházaskozár, Hidas, Hercegszabar, Himesháza, Palotabozsok, Somberek, Véménd, Szárász; • B ács-Bodrog megyében Csatalja, Gara, Vaskút. A gyűjtést külsősök, profi szakemberek és helyi értelmiség bevonásával képzelték el.

2 Eléggé szűkös feltételek, mondhatni tábori állapotok között kezdtek el dolgozni. A múzeum kevéske induló tőkéjét az épületben okozott háborús károk felszámolása felemésztette. Ugyancsak sok energiát, pénzt és időt vett igénybe a Bodor Györgynek és feleségének juttatott, később általuk közcélra felajánlott cikói ingatlan, az „írók háza" építése is, amelyet a pesti kutatók, írók, művészek vendéglátására szántak. A Veres Péter és Darvas József pártfogását élvező, a tervek szerint üdülőként is funkcionáló épület végül befejezetlen maradt.

3 A múzeum rövid élete folytonos küzdelem volt a fennmaradásért. Herepei János már az induláskor a kultuszminiszterhez fordult állami segítségért. Az ügyvezetéshez az írógép, a szakma müveléséhez a szakkönyvek, a gyűjtéshez a gramofon, a fényképezőgép és a vetítőgép, a tároláshoz a szekrények és a polcok hiányoztak. A beszerzendő felszerelési tárgyak felsorolásában a legnagyobb értéket egy motorkerékpár képviselte, hiszen a gyűjtőmunka leküzdhetetlen akadályának a távolságok legyőzése látszott. Időközben kiderült az is, hogy a Székely Múzeum Egyesület támogatását felvállaló Völgységi Telepesek Szövetkezete nem tudja teljesíteni „fenntartói" kötelezettségét. Az igazgató jelentése szerint az 1947-es töredék év a szervezési kísérlettel, a múzeumi gondolat terjesztésével és a — múzeum javára indítandó — gyűjtési felhívások elkészítésével telt el. (Ez utóbbiak kinyomtatására sem volt meg azonban a fedezet.) Mindezek ellenére ajándékozás révén a múzeumi anyag mégis gyarapodott, amely régészeti, néprajzi képzőművészeti, levéltári, könyvtári és ereklye tárgyak csoportjára osztódott. A Völgységi Telepesek Szövetkezete 1948 elején történt megszűntével azonban a remélt fő anyagi forrás kiapadt. A múzeumbarátok a székelység anyagi hozzájárulásában reménykedve tervezték a jövőt. Ám a bizonytalanság, a nélkülözés, a tengődés jegyében múlott el az 1948-as év is. Az elhelyezésük veszélybe került, csak — Herepei Jánost idézve — „ idegölő és idötfecsérlő" küzdelem árán lehetett a múzeumot megőrizni. A helyszíni gyűjtés is akadozott, 2 V. KÁPOLNÁS MÁRIA: Székely múzeumok hányattatásai Limes 1996, 3. szám 127-130. (Továbbiakban: V. KÁPOLNÁS, 1996.), TMÖL, Visszaemlékezés ' V. KÁPOLNÁS, 1996. 130. és TMÖL Bodor György iratai 1. doboz. Székely Múzeum iratai. 60