Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - Jakab Réka: A zsidótörvények végrehajtása Veszprém megyében / 49–58. o.

JAKAB RÉKA A ZSIDÓTÖRVÉNYEK VÉGREHAJTÁSA VESZPRÉM MEGYÉBEN Az első zsidótörvény életbelépésétől a holokausztig terjedő időszak levéltári forrásainak minden korábbit meghaladó alaposságú feltárása folyt Magyarország levéltáraiban az el­múlt években Kársai László vezetésével. A Kársai és munkatársai által kigyűjtött iratok jegyzékelésében és mikrofilmezésre való előkészítésében több munkatársammal együtt 2003-ban magam is részt vettem. A tárgyilagosságra törekvő levéltáros-történészt is megviselő, mintegy 25 000 oldal­nyi irategyüttes alapján jól végigkísérhető a törvények végrehajtási mechanizmusa. Dol­gozatom célja megmutatni, hogy a zsidótörvények és a végrehajtásukat szabályozó ren­deletek a helyi közigazgatásban hogyan jelennek meg és hajtatnak végre. Terjedelmi okokból természetesen nem törekedtem minden egyes rendelkezés végrehajtását végig­követni. E helyett kiválasztottam néhány olyan markánsabb rendeletrészt, amelyek alap­vetően meghatározták a zsidóság mindennapjait és jelentős irattermelést idéztek elő a he­lyi közigazgatásban is. 1938-1944 között, az első zsidótörvény meghozatalától a magyarországi zsidóság elhurcolásáig terjedő időszakban a különböző korlátozó törvények, rendeletek, helyi sza­bályozások bevezetésével Magyarországon jogi értelemben is intézményesült az antisze­mitizmus. A zsidótörvények nem váltották ki sem a magyar társadalom, sem a zsidóság ellenállását.' Ráadásul 1944. március 19-ig, tehát Magyarország német megszállásáig még számos olyan védekezési mechanizmus létezett, amely az embertelen törvénykezést legalábbis kétértelművé tette és a zsidóság veszélyérzetét jócskán tompította, passzívvá téve őket ezekkel szemben. A „végső útról" visszatekintve azonban a fokozatos jogfosz­tás és megalázó ellehetetlenítés az 1944-es tragédiához elkerülhetetlenül vezető folya­matnak bizonyult. A törvényekben megfogalmazódó célkitűzések ugyan fokozatosan, de végső soron a gazdasági, politikai és etnikai értelemben is nagy arányban már asszimilálódott magyar­országi zsidóságot megpróbálták megakadályozni abban, hogy teljesen beolvadjon a ma­gyar társadalomba. Ennek érdekében elsősorban gazdasági potenciálját kívánták gyengí­teni, másrészt radikálisan csökkenteni számarányát az értelmiségi pályákon. Az életlehe­tőségek ilyen irányú szűkítése után végül faji alapon megkülönböztetve őket, elkülöní­tett, pusztán korlátozott jogokat élvező csoporttá kívánták tenni a hazai zsidóságot. A gazdaság „árjásítását" a legkülönbözőbb foglalkozási tilalmak bevezetésével kí­vánták elérni és radikális aránycsökkentést írtak elő az egyes foglalkozási ágakban. Ez­zel párhuzamosan elrendelték a zsidó tulajdonosok földterületeinek kisajátítását, a zsidók kezében lévő ipari, kereskedelmi tőke erőteljes korlátozását (iparengedélyek bevonása, állami megrendelések megvonása, stb.). A normális életfeltételek megvonása, valamint a ' KÁRSAI LÁSZLÓ: A magyarországi zsidótörvények és rendeletek, 1920-1944. In: Századok 138. évf. 2004/6. sz. 1285. (Továbbiakban: KÁRSAI, 2004.a.) Kársai egy másik tanulmányában az 1942. esztendőt a magyarországi zsidóság szempontjából elemezve egyértelműnek látja, hogy a magyar politikai elit a kü­lönböző diplomáciai csatornákon hozzá eljutó információk alapján hallott és tudott az európai zsidóság meg­semmisítésének céljából felállított munkatáborokról és akkor még visszautasította a magyarországi zsidóság deportálására vonatkozó német követeléseket. Vö. KÁRSAI LÁSZLÓ: A végzetes esztendő: 1942 a magyar dip­lomatákjelentéseiben. In: Hadtörténelmi Közlemények 117. évf. 2004/3. sz. (Továbbiakban: KÁRSAI, 2004,b.) 49

Next

/
Oldalképek
Tartalom