Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - Polgár Tamás: A Somogy Megyei Levéltár történetének margójára egy 1865. évi levéltári leltár alapján / 35–40. o.

nek: Mi az ami megmaradt 1865 óla? vagy Mi az ami eltűnt de szerepelt még a leltárban? Természetesen minden tételt nem elemezhetünk így, de egy-két érdekesebb, fontosabb dologra rámutathatunk. A 170 tételből álló leltár valójában kevesebb. A leltárt végignézve vannak olyan tételek, ahol a tárgymegjelölésben a „Semmi" szó szerepel. A 9, 14-15, 19, 120. tételeknél fordul ez elő. Csak arra gondolhatunk, hogy a korábban alapul vett 1859. évi levéltári leltár ilyen számú tétele már nem került elő, máskülönben mi értelme lett volna felvenni egy ilyen tárgyat. Bár ezt a 120. tételként nehéz lenne megmagyarázni, hiszen az 1859. évi leltár csak 57 tételt tartalmazott. Szóval rejtély ez még egyenlőre. Van olyan is ahol egy-egy folyószám alatt lévő anyagot más folyószámra utal a leltár. A levéltárban nemcsak iratok nyertek elhelyezést. A leltárban több tétel is szerepel, amelyben eszközöket, tárgyakat soroltak fel. Ekkor a levéltárban őrizték a banderiális zászlókat, a voksoló golyóbisokat és a hozzá tartozó ládákat, főmérnöki eszközöket, de éppenséggel feszületet is találunk a lajstromban. Ezekből az eszközökből ma már csak a szavazó ládák találhatók a Somogy Megyei Levéltár tulajdonában. A kívülállók első kérdése a levéltárral kapcsolatban mindig a legrégibb iratra, az okleveles anyagra irányul. 1865-ben a levéltár csak egy oklevelet őrzött: a híres 1498-as privilegiális oklevelet szerepeltették a leltárban, a második tételként. Nem csodálkozhatunk, hogy a jelenleg sem túl nagy számú okleveles anyagból csak egy darab volt meg akkor. Hiteleshelyi levéltár nem maradt a levéltár birtokában, a jelenlegi százegynéhány Mohács előtti oklevél főleg a családi anyagokból származik, amelyek nagyrészt a 20. század közepén kerültek a levéltárba. (Okleveles anyag származott még a Szigetvári Zrínyi Múzeum Egyesület anyagából is.) A családi anyagoknál megállva, az 1865. évi leltárban nem találunk kimondott családi levéltárat. Kisebb személyi jellegű anyagok maradtak fent, melyek azóta hiánytalanul megőrződtek. Ezek főleg tiszti ügyvédek anyagai voltak, pl. Rosty Vince, Hertelendy János, Németh Antal ügyvédek iratai, akik a 19. században magán praxist folytattak, és irataikat — Németh Antal a leltár tanúsága szerint még ingóságait is —-a levéltárra hagyták. A személyi jellegű anyagoknál maradva, meg kell említeni, hogy a levéltárban már ekkor is tetemes iratmennyiséget jelentett a „ volt tisztviselők által hivataluk megszűntével beadott irományok", vagyis mai terminológiával élve a depositumok állaga. A leltárban két oldalon hömpölyög a különböző megyei tisztviselők felsorolása, akik iratot adtak be a levéltárba. Ezek az iratok a megye és az adott személy hivatali működése során keletkezett ügyek kapcsán termelődtek. A levéltár ezeket teljesen még mind a mai napig nem tárta fel. Somogy vármegye a 16-17. században nagyrészt török hódoltsági terület volt. A megyét 1596-ban Zala megyével egyesítették, ami a gyakorlatban annyit jelentett, hogy Somogy igazgatási és törvénykezési szempontból Zala vármegye egyik járása lett. Ez az állapot de jure 120, de facto 115 évig tartott; az 1715. évi országgyűlés 86. törvénycikke választotta el újra egymástól a két törvényhatóságot. A gyakorlati különválás már korábban megtörtént, Somogy megye első önálló közgyűlését ugyanis 1710-ben tartotta Szigetváron. Ennek hatását megérezte a levéltár is, melyet a leltár is mutat. Igazából a vármegyei közgyűlési anyag Somogy vármegye ismételt önállóságától számítható, a 17. századi iratanyag csak nagyon töredékes. A bekötött jegyzökönyvek 1717-től kezdődnek. Az 1717 előtti időkre vonatkozóan levéltárunk őriz egy jegyzőkönyvet, melyet Tallián János (a 18. század közepén volt levéltáros) készített. Tallián ebben a jegyzőkönyvbe a ko38