Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - Henzsel Ágota: A nagyecsedi városkönyv / 17–22. o.

külön könyvekben folytatódtak.

7 Más bejegyzésekkel együtt a polgárjog elnyerésének tényét bizonyító tanácsi bejegyzéseket is a városkönyvbe vezették be, de idővel önálló polgárkönyvet nyitottak. Kassán ezek az adatok a 15. században már kiváltak a városkönyvből. Hasonló folyamat eredményei a külön vezetett számadáskönyvek vagy a bíráskodási jog gyakorlásához kötődő ítéletkönyvek, tárgyalási jegyzőkönyvek is.

8 A magyarországi városok igazgatásában a 17. század közepén már alapvető fontosságú volt az írásbeliség. Rendszeresen vezettek tanácsülési jegyzőkönyveket, számadáskönyveket és szerteágazó levelezést folytattak. Jegyzőik megfelelő jogi és igazgatási ismeretekkel rendelkeztek. A városi igazgatásban a királyi városoknál már szakosodott igazgatási apparátus, a mezővárosoknál pedig az ekkor kiépülő igazgatási szervezet dolgozott.

9 Az egyes városok fejlettsége és írásbelisége azonban jelentős eltéréseket mutatott. A királyi városok a 17. század közepén már több évszázados gyakorlatra tekinthettek viszsza, de a jelentősebb mezővárosok jegyzőkönyveinek kezdő dátuma, például Debrecené (1547)

10 és Miskolcé (1569)" is számottevően megelőzték Ecsedet (1655). Tokaj (1610)

12 vagy Szaímár városa (1606)

13 első fennmaradt jegyzökönyveinek időpontja már közelebb esik az ecsediekéhez. Ecsed falu felemelkedését a Báthoriak által a 14. században épített vár alapozta meg. A település a család egyik birtokközpontja és az „ecsedi ág" lakóhelye lett. A várat a 15. század végén történt megerősítése és a környező láp áthatolhatatlansága miatt bevehetetlennek tartották. A hozzá kapcsolódó, kőfallal kerített, vízzel körülvett Ecsed falu —- katonai szolgálat fejében — 1490-ben, a Báthoriaklól nyerte első kiváltságait. A lakosok fejenként egy váltóforintot fizettek évente földesuruknak. Ecsed fejlődését a Báthori Gábor erdélyi fejedelemtől 1608-ban kapott nagy szabadalomlevél tetőzte be, amely először nevezte a települést városnak. Lakói továbbra is csak a várhoz tartoztak katonai szolgálattal, harmincad- és vámmentességet élveztek, bizonyos feltételekkel elköltözhettek és örökíthették javaikat. Saját bírójuk ítélt fölöttük, akit az esküdtekkel együtt évente választottak. Fellebbezési fórumuk az ecsedi várkapitány lett.

14 Ecsed fejlődését korlátozta a vásárok hiánya vagy jelentéktelensége és a hely szűkössége, nehezen megközelíthető volta. Az /. Rákóczi György idejében, 1648-ban készült urbárium szerint az itt élő 118 háznép (mintegy 500 lakos) fele a várban katonáskodott, a többi mesterember vagy zsellér volt. Templomáról, iskolájáról már ekkor említést tettek.'

5 7 PÁLFFY ILONA: Városi levéltáraink kezdetei. Levéltári Közlemények, 18-19. évf. (1940-1941) 356-357. Pálffy Ilona a városi könyv elnevezést használta. 8 PÁLFFY, 1940-1941.363. ' BÁCSKAI VERA: Városok Magyarországon az iparosodás előtt. Budapest, 2002. 80. lfl Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei 1547. Összeállította, közzétette: BALOGH ISTVÁN. Debrecen, 1979. 11 TÓTH PÉTER: A város igazgatása. In: Miskolc története 11. 1526-tól 1702-ig. Főszerkesztő: Dobrossy István. Miskolc, 1998.377. 12 NÉMETH GÁBOR: Mezővárosi politika és autonómia Tokajban, 1526-1711. In: Tokaj várostörténeti tanulmányok 1. Szerk.: BENCSIK JÁNOS - OROSZ ISTVÁN. Tokaj, 1995. 123. 13 Szatmár-Németi sz. kir. város. In: Magyarország vármegyéi és városai. Szerkesztette: BOROVSZKY SAMU. Budapest, é.n. 198. 14 DANKÓ, 1994. 56-59. 15 Uo. 87-89. 18