Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 2. szám - NEMZETI LEVÉLTÁRAK A VILÁGBAN - Gecsényi Patrícia: Az Osztrák Állami Levéltár az ezredfordulón: visszatekintés és kitekintés: Mikoletzky, Lorenz: Das Österreichische Staatsarchiv an der Jahrtausendwende – Rückblick und Ausblick. Scrinium, 2000. (54.) / 58–59. o.

AZ OSZTRÁK ÁLLAMI LEVÉLTÁR AZ EZREDFORDULÓN VISSZATEKINTÉS ÉS KITEKINTÉS MIKOLETZKY, LORENZ: Das Österreichische Staatsarchiv an der Jahrtausendwende Rückblick und Ausblick. Scrinium 2000. (54.) 417-424. Lorenz Mikoletzky, az Osztrák Állami Levéltár főigazgatója az osztrák levéltárosok ezredfordulón tartott vándorgyűlésén nemcsak a levéltár létrejöttének legfontosabb mozzanatait tekintette át, de messzeható következtetéseket vont le a jelen és a jövő levéltárügyére vonatkozóan is. 1945 tavaszán, a Harmadik Birodalom által hátrahagyott „Birodalmi Levéltár" romjain az évszázados múltra visszatekintő osztrák központi levéltárak újjászervezési munkálataiban Leo Santifaller egyetemi tanár és Norbert Bischoff diplomata vállalt vezető szerepet. Utóbbi hamarosan hazája moszkvai nagyköveteként folytatta hivatását, így Santifallérnek jutott végül a feladat, hogy megfogalmazza az újjászervezés alapelveit: meghatározza, mi az, ami megtartandó a múltból, s mi az, amit új alapokon kell felépíteni. Ez azért is bírt nagy jelentőséggel, mert a bécsi levéltárosok egy része — vélték — túlságosan elkötelezte magát a „Birodalmi Levéltár" eszméje mellett. Santifaller egy memorandumban foglalta össze a továbbra is érvényes és megvalósítandó célkitűzéseket. Ezek meghatározó eszméjét a központosított levéltári rendszer fenntartásának igénye alkotta: az az elképzelés, hogy valamennyi korábban önálló levéltár — ideértve a hadtörténeti és a közlekedési levéltárat is — egységes szervezet részintézményeként működne. Azzal érvelt, hogy a taglevéltárak megőrizhetnék intézményi sajátosságaikat, ám lényegesen egyszerűbb lenne az adminisztratív munka, a szakemberek viszont sokkal hatékonyabbak lehetnének a voltaképpeni levéltáros-tudományos munkában. A Központi Levéltár keretei között meg lehetne osztani a bevált tapasztalatokat a társlevéltárakkal — különös tekintettel a segédletek készítésére és a kutatási szabályzatra —, egységesen lenne szabályozható az utánpótlás nevelésének kérdése, a publikációk formája, avagy a külföldi könyvek beszerzése. Hangsúlyozta, hogy a Vatikáni Levéltáron kívül nincs a világon az osztrákhoz fogható levéltári irategyüttes. Santifallert — méltányolva előkészítő munkáját — még 1945-ben kinevezték az előterjesztései nyomán létesített Osztrák Állami Levéltár főigazgatójának. Egy évtizedes munkássága alatt lehetővé vált a levéltár saját „közleményei"-nek folyamatos kiadása, megszervezte a levéltári igazgatók éves konferenciáját, s a történeti egyesületek szövetségével közösen elindította az évente megrendezésre kerülő levéltári napot. Mikoletzky fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy az első tíz esztendő szellemi öröksége — noha természetesen voltak hullámvölgyek is —• meghatározóan befolyásolta a következő évek fejlődését. Az évtizedek során változott a levéltári munka súlypontja, amennyiben mind nagyobb jelentőségre tettek szert a jelenkor történetére vonatkozó dokumentumok. Mérföldkő volt a szövetségi kormány 1980-as döntése az egyre növekvő levéltári anyag befogadását lehetővé tevő új levéltári épület felépítéséről. 1983-ban alakult meg a Köztársaság Levéltára, amely az 1918 után keletkezett iratanyagot vette át a többi osztálytól. Ezzel egyidejűleg megszüntették a korábbi Közlekedési Levéltárat, és fondjait az Altalános Közigazgatási Levéltár, valamint a Köztársaság Levéltára között osztották szét. Az új levéltári épületbe, amely 269 000 polcfolyóméter iratanyag (továbbá 24 000 polcfolyóméter könyvtári anyag) befogadására alkalmas, 1988 tavaszán költözött be az intézmény. 58