Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 2. szám - NEMZETI LEVÉLTÁRAK A VILÁGBAN - Berkes József: A horvátországi levéltárügy kérdései ma: Kolanović, Josip: Arhivska služba Republike Hrvatske – stanje i izgledi razvoja. Arhivski Vjesnik, 2001. (44.) / 53–57. o.

A HORVÁTORSZÁGI LEVÉLTÁRÜGY KÉRDÉSEI MA KOLANOVIC, JOSIP: Arhivska sluzba Republike Hrvatske — stanje i izgledi razvoja. Arhivski Vjesnik 2001 .(44) 11-32. A horvát levéltárügy általános jellemzői Az Arhivski vjesnik (Levéltári Szemle) a legtekintélyesebb horvátországi levéltári szakfolyóirat, amely immár közel fél évszázada jelenik meg. A 2001-es évfolyam — többek között — a horvát levéltárosok első kongresszusán elhangzott tudományos beszámolókat ismerteti. Ezek közül különös figyelemre tarthat igényt a Horvát Állami Levéltár (Hrvatski Drzavni Arhiv) igazgatójának, Josip Kolanovicnak az előadása a horvát levéltárak állapotáról, illetve fejlődési távlataikról. Kolanovic igazgató már az előadás elején kiemelte, hogy a horvátországi levéltárosok tíz éve rendszeresen tartanak éves szakmai tanácskozásokat és összejöveteleket. Ezeken a gyűléseken szokták megvitatni a levéltári terület időszerű elméleti és gyakorlati kérdéseit és problémáit. A horvát levéltárosok első kongresszusának fő témája a levéltárak szerepe az új évezredben, illetve a levéltári szakszolgálatok távlati szerepének értékelése volt. Beszámolójában Kolanovic egyaránt rámutat a horvát levéltáros társadalom és a levéltári szakszolgálat fontosabb problémáira, valamint a fejlődés lehetséges távlataira. Ebből kifolyólag szeretnék felmérni a levéltárosok és levéltári dolgozók szerepét, feladatát és kötelezettségét a 21. század általános fejlesztési stratégiáján belül Horvátországban. A cikk írója szerint a levéltárak olyan kulturális örökség részét képezik, amely nélkül nem lehet teljes egészében megismerni egy nemzet identitását és annak múltját. A horvátországi levéltárakban (különösen a tengerparti területeken) a 10. századból is maradtak fenn oklevelek, ám folyamatossággal többnyire a 13. századtól őriznek iratokat a levéltárak. A zágrábi, a raguzai (Dubrovnik), zárai (Zadar), fiumei (Rijeka), pazini stb. levéltárak gazdag történeti irataiból lehet megismerni, rekonstruálni és kiegészíteni a Horvát Bánság, a Határőrvidék, a Velencei Köztársaság, valamint Dalmácia és Isztria történelmét. A történeti folytonosság annak is köszönhető, hogy már nagyon korán (1312-ben) Spalato (Split) város statútumában is foglalkoztak a levéltári anyag intézményes megőrzésével. Az említett városi szabályzat külön kitér az iratok hamisítására, lopására és az iratokkal való visszaélések megakadályozására. Emellett a statútum foglalkozik a levéltári anyag fizikai megóvásával és védelmével, valamint a kutatók által való felhasználási lehetőségeivel. Végezetül kötelezi a levéltárat az iratok összeírására (inventarium), őrző helyiség biztosítására, a biztonság érdekében pedig arról is rendelkezik, hogy az ajtót úgynevezett „kétkulcsos" rendszerrel zárják (a kulcsokat két különböző személy őrizze). Az ilyen korai pozitív példa nagyban hozzájárult a levéltári anyag szakszerű megőrzéséhez mind a mai napig. Természetesen a levéltári gyakorlat fejlődésére rányomta bélyegét az a történelmi tény is, hogy Horvátország, illetve egyes részei az évszázadok folyamán több szomszédos országgal alkottak politikai és állami közösséget (pl. a Velencei Köztársasággal, Magyarországgal stb.). A modern levéltártudomány tulajdonképpen a 19. század második felében indult fejlődésnek, lendületet azonban csak közel száz évvel később, 1945-ben kapott. Napjainkban az 1997. évi levéltári törvény szabályozza a horvát levéltárügyet. A 53