Levéltári Szemle, 56. (2006)
Levéltári Szemle, 56. (2006) 2. szám - NEMZETI LEVÉLTÁRAK A VILÁGBAN - Berkes József: A horvátországi levéltárügy kérdései ma: Kolanović, Josip: Arhivska služba Republike Hrvatske – stanje i izgledi razvoja. Arhivski Vjesnik, 2001. (44.) / 53–57. o.
modern fejlődés két alapvető feladat elé állítja a levéltárakat: az információs technológia bevezetése illetve az információhoz való jogosultság biztosítása. A horvát levéltári szakszolgálat Annak érdekében, hogy a horvát levéltáros társadalom meg tudjon felelni a kor alapvető követelményeinek, vagyis, hogy képes legyen megőrizni a „nemzet emlékezetét", sok mindenen kell változtatni. Szükség van a horvát levéltári szakszolgálat helyzetének jogi rendezésére, véghez kell vinni a levéltári szolgálatot segítő hosszú távú terveket, meg kell oldani a levéltári szakemberek képzését, különböző minőségi és szakmai szabványokat kell bevezetni, illetve a meglévőket továbbfejleszteni. Végül pedig az informatikai felszereltséget is fejleszteni kell. A levéltári szakszolgálat felépítését Horvátországban ma a kettőség jellemzi. Egyfelől az Állami Levéltár a levéltári szakszolgálat anyaintézete (Maticna ustanova), másfelől a levéltári ügyekben történő igazgatás és döntéshozatal a Kulturális Minisztériumban történik. Célszerűbb lenne létrehozni a Horvát Állami Levéltár mellett működő Levéltári Igazgatóságot (Arhivska uprava/Ravnateljstvo za arhive), amelyhez hasonló már sok közép-európai államban létezik és működik (pl. Szlovákiában, Romániában) A központi levéltári szakszolgálat Horvátországban jelenleg az Állami Levéltár úgynevezett Fejlesztési Részlegén belül működik. Kolanovic igazgató szerint ebből kellene kifejleszteni a Levéltári Igazgatóságot, melynek a francia mintát kellene követnie. Ezáltal érnék el a levéltári szakszolgálat maximális racionalizálását és professzionálissá tételét. Az ilyen módon kialakított Levéltári Igazgatóságban a szakemberek különféle munkakörök végzésével lennének megbízva (pl.: nemzetközi kapcsolatokkal, jogi kérdésekkel, a szakszolgálat fejlődésével, az irattárak/levéltárak felügyeletével stb.). A Levéltári Igazgatóságnak így rálátása lenne mind a történeti értékű levéltári anyagra, mind a nemrég keletkezett vagy éppen a napjainkban keletkező közigazgatási és irattári anyagra. E centralizáció mellett az 1997. évi törvény jelentős decentralizációra is lehetőséget nyújt, például önkormányzati, magán- (gazdasági vállatok, pártok és egyházak), illetve szaklevéltárak megalakítására is. Mindemellett a levéltári szakfelügyelet központosított lenne, mint ahogy jelenleg is az. Horvátországban ugyanis az összes levéltár állami, központosított rendszerben működik és finanszírozásuk is közvetlenül az állami költségvetésből történik. A levéltári szakszolgálat fő fejlődési feltétele az egységesség megteremtése. Ennek fontossága a nagyobb országokra is érvényes, de különösen igaz a kisebbekre. Az egységes levéltári szakszolgálat megszervezésével racionalizálni lehet az emberi és az anyagi forrásokat és nem utolsó sorban el lehet kerülni a normatívák és a levéltári politikák párhuzamosságát. Kolanovic igazgató szerint ez az egységes levéltári szakszolgálat csakis a Levéltári Igazgatóság keretén belül valósítható meg. Persze ennek véghezviteléhez szükséges a megfelelő szakemberképzés is. Itt elsősorban a történeti segédtudományok oktatását, valamint az elektronikusan keletkezett levéltári anyaggal való szakszerű bánásmódot említi. 54