Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 2. szám - NEMZETI LEVÉLTÁRAK A VILÁGBAN - Dzindzisz Jorgosz: Egyedi dokumentumok és nemzeti levéltári statisztika: Sztefka, Petkova: Unikalnite dokumenti i nacionalnata arhivna sztatisztika. Archiven Pregled, 2003. (3–4.) / 50–52. o.

NEMZETI LEVÉLTÁRÁRA VILÁGBAN EGYEDI DOKUMENTUMOK ES NEMZETI LEVÉLTÁRI STATISZTIKA SZTEFKA, PETKOVA: Unikalnite dokumenti i nacionalnata arhivna sztatisztika. Arhiven Pregled, 2003. (3-4.) 5-15. A tanulmány egy része előadásként hangzott el a Várnában, 2002. július 1-3. között rendezett Globalizáció és folyamatos fejlődés című konferencián, ahol a szerző a „A világ emlékezete" (Memory ofthe World) elnevezésű UNESCO-programra kívánta felhívni a bolgár kollégák figyelmét. Bevezetőjében a bolgár archivisztika fejlődését tekinti át az állami levéltárak létrejöttének időszakától. Ennek alapjait a múlt század '50-es és '60-as éveiben rakták le, főleg szovjet mintát követve. A gyakorlat folytatódott a következő két évtizedben is, majd 1978-ban saját állami szabványt dolgoztak ki az iratátadás-átvételre és a nyilvántartásba vételre vonatkozóan. Ezt követően, 1980-ban jelent meg a Központi Levéltári Főigazgatóság (Glavno Upravlenie za Arhivite) külföldi dokumentumok másolására vonatkozó rendelete, majd végül a Főigazgatóság által 1982-ben megjelentetett Módszertani Kódex. Ezek a szerző szerint bevált rendelkezések, rendeletek a mai napig érvényesek. Bulgáriában is a fondrendszer a levéltári rendszerezés és nyilvántartás alapja. A már meglévő és működő nyilvántartási rendszer mellett azonban egy azt kiegészítő, másfajta regisztráció bevezetésének lehetőségét is fölveti a szerző. Ez az új regisztráció utalhatna például a dokumentumok forrásértékére, de informálhatna a levéltári iratok megóvására és megismertetésére hivatott nemzeti illetve nemzetközi szervezetekről is. A levéltári területen kívüli példaként a Nemzeti Műemlékvédelmi Intézetet (Nacionalen Insztitut za Pametnici na Kulturata) említi, amelyben külön nyilvántartást vezetnek az UNESCO által a világörökség részeként elfogadott műemlékekről és egy másikat a nemzeti kultúra emlékeiről. A nyilvántartások felölelik a rezervátumokra, a régészeti műemlékekre, a képzőművészeti alkotásokra, valamint az építészeti emlékművekre vonatkozó adatokat. Hasonló regisztráció bevezetését szorgalmazza a cikk szerzője a levéltárak esetében is, mégpedig két okból. Egyrészt Bulgária napirendre került európai integrációja folytán, másrészt pedig az ország igen nehéz gazdasági helyzetére tekintettel a levéltári iratok megőrzése hatalmas anyagi áldozatot követel. Ebben segíthet, kínálhat megoldást az UNESCO által 1992-1993-ban elindított, a Világ emlékezete című program. Alapgondolata, hogy bizonyos dokumentumok, egyes könyvtári és egyéb gyűjtemények, levéltári fondok, ugyanúgy közös örökségünk részei, mint a világörökséggé nyilvánított tárgyi emlékek. Jelentőségük túlnő az egyes korok vagy kultúrák határain, ezért mindenképpen meg kell óvni és közkinccsé is kell tenni őket. A program a képzőművészeti, hang vagy audiovizuális dokumentumokat is érinti. 1995-ben elfogadott irányelvei szerint (Memoire du monde. Principes directeurs pour la sauvegarde du patrimoine documentaire. UNESCO, Programme generál d'information et UNISIST, CII-95/WS-11) nem tesz különbséget társadalmi és magánörökség között, hiszen egyetemes emberi érdek, hogy a magánörökséget is megóvjuk, függetlenül annak jövőbeni társadalmi sorsától. Különleges helyet foglal el az irányelvekben a kisebbségek öröksége, ez a határokon átívelő örökség, amely emlékek megmentését nem csupán a nemzeti, hanem a regionális programokba is fel kell venni. A program törekvése, hogy érzékenyebbé, aktívabbá tegye 50