Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 2. szám - A 250 ÉVES MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR KÖSZÖNTÉSE - Weber, Hartmut–Kerekes Dóra: Levéltárak az információs társadalomban / ford. Kerekes Dóra / 24–30. o.

Szövetségi Levéltárnak ezen a területen, az NDK elavult adatrögzítési rendszereiből kinyert nagy adatgyűjtemények biztonságos tárolása és közzététele terén jó, ám összesen csupán 15 éves tapasztalatai vannak. A redundáns adattárolásra, valamint a migrációra és az emulációra eddig megvitatott és részben már kipróbált eljárások azonban azzal a módszertani hátránnyal rendelkeznek, hogy jövőbeni technikai fejlesztéseket tesznek szükségessé. Ez viszont azt jelenti, hogy a később nélkülözhetetlenné váló beruházások és ezek középtávra tervezett gazdaságossága komoly kockázattal is jár. Sőt, ezen elképzelések is csak abban az esetben valósíthatók meg, ha a megőrzéshez és a hosszú idejű szolgáltatáshoz szükséges anyagi erőforrások a jövőben folyamatosan és legalább tendenciaszerűen növekvő mértékben rendelkezésre állnak. Ki tudja azonban ezt a közpénzből gazdálkodó szervezetek költségvetése esetében prognosztizálni? Még egy csupán átmeneti költségvetési válság is magukat a digitális levéltárakat, és az azokba invesztált minden eszközt komolyan veszélyeztethet. Be kell vallanom, hogy a digitális levéltárak biztonságos voltát és a hosszú távú szolgáltatás jövőjét csak ebből az apokaliptikus szemléletmódból tudom szemlélni, nem látok kiutat, a probléma megoldásának egyszerű és hatékony módját pedig végképpen nem. Talán egy levéltárak feletti átfogó együttműködésben rejlik a megoldás kulcsa, mert a digitális archiválás problémáinak megoldására nem csupán nemzeti, hanem európai szinten is törekedni kell. Ez jelenleg a DLM-Fórum keretében történik, amely a múlt év során Budapesten tartotta sikeres kongresszusát. Az együttműködés azonban elsősorban a közigazgatással való együttműködést jelenti. A digitális információkat létrehozó közigazgatásban kellene az információk hosszú időn keresztüli közzététele iránti általános érdeklődést felkelteni. Idejekorán kellene hatni a közigazgatásra oly módon, hogy ne keltsük azt a benyomást: arra várunk, hogy a közigazgatás tegyen a levéltárakért, ráadásul még külön befektetésekre is sarkalljuk őket. A levéltáraknak olyan maradandó értékű digitális alkalmazások hosszú idejű szolgáltathatóságáról is gondoskodniuk kellene, amelyek ugyanakkor nem a szokásos standardok valamelyikében készültek. Ezen túlmenően igen helyénvaló a felvetés, miszerint digitális levéltári anyagok esetében is ugyanúgy fel kell tennünk a „mi a maradandó érték?" kérdését. A digitális anyagok esetében szinte elhanyagolható helyigény ugyanis nem vezethet meggondolatlan átvételhez. Járható útnak ígérkezik a digitális levéltári anyag hosszú idejű szolgáltatására vonatkozó azon archiválási elképzelés, amely nem egy központi digitális levéltárban megvalósítandó tárolásban gondolkodik, figyelembe véve az eddig elmondott rizikókat is; hanem egy internet-konzorcium által kifejlesztendő úgynevezett SAN (Storage Area Network) tervre támaszkodik. Ennek lényege, hogy kedvezményes áron, különböző helyeken lehetővé teszi a hozzáférést nagyteljesítményű, tükrözött tároló rendszerekhez. A rendszert üzemeltetőknek érdekükben állhatna az információk megtartása, valamint az is, hogy azok kereskedelmi célú felhasználásához — a közigazgatással és az illetékes levéltárral kötött megállapodás alapján —- megfelelő befektetéseket eszközöljenek. Miután a nyilvános levéltárak digitális anyagainak biztosítása és közzé tétele kérdésében inkább a digitális jövő apokaliptikusának szerepében mutatkoztam, előadásom további részében inkább evangélistaként szeretnék megjelenni, mert az internet használatának levéltári szolgáltatásokra vonatkozó esélyeiről és lehetőségeiről fogok beszélni. Számos levéltár van már a világon, amely — meglepően rövid idő alatt — elhatározta, hogy információkat tesz közzé az interneten. A levéltárak egyre több esetben nem csupán a nyitvatartási időről és a kutatási feltételekről tájékoztatnak, de olyan kutatást 27