Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 2. szám - A 250 ÉVES MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR KÖSZÖNTÉSE - Weber, Hartmut–Kerekes Dóra: Levéltárak az információs társadalomban / ford. Kerekes Dóra / 24–30. o.

segítő információkat is világszerte hozzáférhetővé tesznek, mint a fondjegyzék vagy az online repertóriumok. Ilyen jellegű szolgáltatások biztosítása során a levéltárak egyébiránt az információs társadalom bevezetőben jelzett igényeire vonatkozó követelményeknek tesznek eleget: a célnak megfelelő, minőségi információ pontosan akkor és olyan formában áll rendelkezésre, amilyen paramétereket az információ iránt érdeklődő megadott. Ez pedig általában az otthoni íróasztal vagy az iroda, és sokszor olyan időpont, amely kívül esik a kutatótermek nyitvatartási idején. Az információs társadalom magatartását figyelve egyébiránt félő, hogy azokról a levéltárakról, amelyek az interneten nem jelennek meg, nem vesznek majd tudomást, és az intézményeket annak alapján ítélik meg, hogy mennyi digitális segédletet vagy digitális levéltári anyagot bocsát rendelkezésre. A korábbi, iratanyag-profilra alapozódó minőségi kritérium helyébe a szolgáltatás színvonalának szempontja lép, amelyet az internetkomponens jelenít meg. A levéltári segédletek és az internettechnológia ma már szorosan összekapcsolódnak. Az internet tetszőleges módon kialakítható hálózatos struktúrája és implicit hipertext technológiája hatékony módon képes a levéltári segédletek széles körű funkcionalitását, és a felhasználó lehetőségeit (saját igények által irányítható navigáció és addig ismeretlen asszociációkon alapuló kutatás szerint) integrálni. A papír alapú segédletek és mutatókönyvek kötött rendezettségi módjával szemben a felhasználó igényei szerint alakítható a többdimenziós keresés, amely a struktúraorientált lekérdezés mellett a teljes szövegű, avagy a helységnevek, a személynevek és a tárgyszavak keresési lehetőségeit is biztosítja. Az online segédletek tehát amellett, hogy a határokon átívelő terjesztést is lehetővé teszik, valamint a személyre szabott, időtakarékos és kényelmes kutatást is biztosítják, mindemellett a dinamikus korrektúrázásra és a kutatási információk tovább írására is módot nyújtanak - meglehet, éppen a felhasználók javaslatai alapján. Az sem mellékes, hogy költséghatékonysága is kedvezőbb a nyomtatott segédletekénél. Azon levéltári termékek közé tartoznak tehát, amelyek a szolgáltatás minőségének emelése mellett költségcsökkenést is eredményeznek. Az információra szomjazó társadalom számára sokat jelent a kényelmes, magas színvonalú, autentikus információ elérhetősége, ezért persze további igényekkel lép fel: immáron magukat a levéltári dokumentumokat szeretné digitális formában használni. Bár a nemzetközi és az európai színtéren felmerült azon célkitűzés, amely szerint a kulturális dokumentációk digitálisan átalakított változatai a későbbiekben biztosíthatják az örök fennmaradását, tévedésnek minősíthető. Nem vitatható mindazonáltal, hogy a digitalizálással szabadon kutathatóvá tett levéltári anyagok korlátlan hozzáférhetővé tétele az általános használat szempontjából is előremutató. A közvetlen használatot azonban csakis a szakszerű feldolgozás teheti lehetővé: ez az alapfeltétel. A levéltári digitalizálási programok esetében éppen ezért hangsúlyoznunk kell az „ökölszabályt": a fondszintű feltárási információknak 100%-ban az interneten a helyük; ezt követheti a leginkább kutatott fondok 10%-ának rendelkezésre bocsátása online repertóriumokban; és csak ezután szabad azon gondolkozni, hogy az összes levéltári anyag 1%-át elérhetővé tegyük a világhálón. Az anyagi szempontoktól függetlenül is fel kell tennünk a kérdést: a tipikus levéltárhasználó lekérdezései esetében érdemes-e olyan levéltári anyag használatának biztosítása, amelyet egyidejűleg a világon mindenki ismerhet? Inkább szakmai szempontúnak mondható a digitalizálás akkor, ha levéltári anyag-típusokat szándékozunk bemutatni, vagy amikor egy repertórium illusztrációja gyanánt adott fondra jellemző tipikus le28