Levéltári Szemle, 56. (2006)
Levéltári Szemle, 56. (2006) 2. szám - A 250 ÉVES MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR KÖSZÖNTÉSE - Nalecz, Daria–Szőke Zoltán: A levéltári anyag kutatása és a kutatói szokások változása / ford. Szőke Zoltán / 19–23. o.
sen elveszítették. Ez a szabályozás azonban ellentétes a közérdekű adatok nyilvánosságának elvével, amely mára a legtöbb szabályozási területen általánosan elfogadottá vált. Úgy tűnik, ezt az alapelvet a levéltári jog is kénytelen lesz elfogadni, a levéltárak pedig a gyakorlatban alkalmazni. Ugyanakkor, a demokratikus jog — miközben biztosítja a levéltári anyag nyilvánosságát — védi az olyan adatokat, amelyek napvilágra kerülése sértené az érintett jogi vagy természetes személy (állampolgár), vagy az állam törvény által védett érdekeit. A levéltári jog rendszerint elég homályosan fogalmaz az ilyen korlátozásokat illetően többnyire más jogszabályokra hivatkozik, amelyek viszont maguk is meglehetősen pontatlanok. A jogilag hagyományosan védett adatok, pl. államtitkok, üzleti titkok, statisztikai adatok mellett a közelmúlt jogalkotóinak figyelme egy újabb terület, a személyes adatok védelme felé fordult. A törvény által rendszerint elég talányosan definiált személyes érdekek védelmének elve mellett, a levéltári iratok kutatásáról szóló vitákban egyre gyakrabban fogalmazódik meg egy újfajta állampolgári jog, az egyén vagy örökösének joga egyfajta „személyes történelem" megírására, amely még jobban aláhúzza a levéltári értelemben vett változatlan és hiteles emlék(ezés) és a szeszélyes egyéni visszaemlékezés közötti különbséget. Tekintettel a pontatlan jogi előírásokra és a bíróságok ilyen ügyekben felhalmozott hátralékára, a levéltárosok abban az ellentmondásos helyzetben találják magukat, hogy egyfelől tudatában vannak a törvényi korlátoknak, másfelől viszont respektálniuk kell a kutatói elvárásokat. A viták során elhangzottak olyan vélemények, amelyek szerint a tudományos kutatóknak könnyebb hozzáférést kellene biztosítani a védett anyagokhoz, mint más felhasználóknak. Ez a megközelítés azonban, vagyis a tudományos kutatás előnyben részesítése, ellenkezik az egyenlő hozzáférési jogok elvével. A kutatás jogi szempontjai mellett a szervezeti kérdések is komoly problémát jelentenek. Ami kockán forog, az nem csupán a megfelelő körülmények és felszerelés biztosítása a kutatótermekben, hanem mindenekelőtt a források olyan levéltári feldolgozása, amely egyrészt megfelel a módszertani elveknek, másrészt biztosítja a levéltári anyag lehető legegyszerűbb használatát. Szintén a növekvő kutatói létszámmal együtt járó probléma a források fizikai védelme a rongálódás (elhasználódás) ellen. Az egyik lehetséges megoldás a legnépszerűbb dokumentumok fotózása és ebben a formátumban - korábban mikrofilm, manapság digitalizált formában - történő használata, amely egyúttal az on-line használatot is lehetővé tenné. Ez azonban még mindig hatalmas anyagi megterhelést jelent a levéltárak számára. A formális kutatási korlátozások enyhítése vagy a keresési módszerek egyszerűsítése azonban még nem hárít el minden akadályt a könnyű hozzáférés útjából, különösen, ami az amatőr kutatókat illeti. Az alábbi készségek továbbra sem nélkülözhetők: • régi szövegek olvasása (paleográfia) • idegen nyelvek ismerete • a levéltári dokumentumok értelmezése • a szükséges információk hatékony kikeresésére 21
