Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 2. szám - A 250 ÉVES MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR KÖSZÖNTÉSE - Nalecz, Daria–Szőke Zoltán: A levéltári anyag kutatása és a kutatói szokások változása / ford. Szőke Zoltán / 19–23. o.

A múltban a levéltárosok úgy vélték, a kutatók saját feladata, hogy — lehetőleg egyetemi tanulmányok révén — szert tegyenek mindezen ismeretekre, napjainkban azonban egyre nyilvánvalóbb, hogy a levéltáraknak, mint szakképzett személyzettel működő kutatóhelyeknek, részt kell vállalniuk a potenciális felhasználók oktatásában, annak érdekében, hogy forrásaikat a kutatók egyáltalán használni tudják. A levéltárak fokozatos informatikai fejlesztése során - a hozzáférés megkönnyítése mellett - figyelembe kellene venni a régi és új kutatói elvárásokat, egyúttal kísérletet kellene tenni a különböző intézményekben elszórtan található levéltári anyagokra vonatkozó információk, valamint az azonos témakörökre és személyekre vonatkozó, de különböző közgyűjteményekben (levéltárakban, könyvtárakban, múzeumokban) található információk összekapcsolására. Ennek érdekében: • szabványosítani kell a levéltári anyag leírását • a leírásokat oly módon kell fejleszteni, hogy jobban megfeleljenek a felhasználói keresési igényeknek • a digitalizált forrásokhoz kiterjedt hálózati hozzáférést kell biztosítani A jelenleg elektronikus formában keletkező levéltári anyagok használata új értelmet nyer a történeti levéltárak rendszerébe illeszkedő elektronikus levéltárak felállításával. Általuk ténylegesen valóra válhat a szabad hozzáférés elve, mindenek előtt a köziratok időbeli korlátozás nélküli elérése. A levéltárba került anyag jóformán azonnal elérhetővé válna a világ bármely részéről. A levéltári anyag elektronikus formában történő közreadása, annak számos közvetlen előfeltétele mellett (az adatok bevitele, a tipikus források digitalizálása, elektronikus levéltár), tovább bonyolíthatja a levéltári anyaghoz és a benne található adatokhoz való hozzáférés előzőekben említett kérdéseit. A korlátlan nyilvános hozzáférés, vagyis a levéltári anyag névtelen, ellenőrzés nélküli, tér- és időbeli korlátozástól mentes elérése azt jelenti, hogy a levéltár egyszerre vállalja a felelősséget a gyors elérés biztosításáért és az adatvédelmi szabályok betartásáért. Ugyanakkor, a könnyebb hozzáférés nagyobb érdeklődést generál a levéltári anyagok jelenleginél szélesebb köre iránt. A kutatói igényekre ezután csak a levéltári források adekvát leírásával adható megfelelő válasz. Napjaink levéltárának tehát nyitva kell állnia mindenki előtt, bármi legyen az elvárása; azok előtt, akik a történelmi eseményekről, családjuk vagy lakóhelyük történetéről szeretnének többet megtudni, azok előtt, akik a nagyjelentőségű események okait kutatják, és azok előtt is, akik csak a helyi ügyek iránt érdeklődnek. A levéltáraknak nemcsak a tudományos kutatók, hanem mindenki számára vonzóvá kell válnia, aki úgy érzi, a történelmet levéltári forrásokon keresztül lehet megismerni. A levéltárak mára csaknem ugyanolyan nyilvános, szolgáltatásaikat aktívan népszerűsítő közgyűjteményekké váltak (a szigorúbb adat- és állományvédelmi szempontokat leszámítva), mint a nyilvános könyvtárak és múzeumok. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a levéltárak jövője — de fejlődésüké mindenképpen — nagymértékben függ attól, hogy képesek lesznek-e az ér22