Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 2. szám - A 250 ÉVES MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR KÖSZÖNTÉSE - Nalecz, Daria–Szőke Zoltán: A levéltári anyag kutatása és a kutatói szokások változása / ford. Szőke Zoltán / 19–23. o.

tékek őrzőjéből, olyan szakemberré kell válnia, aki azzal szolgálja a közérdeket, hogy a levéltári anyag formájában hozzáférhetővé teszi a kulturális forrásokat. A kutatói elvárások a kutatás jellegét tekintve is megváltoztak, az alábbi általános szempontok szerint: • a kutatott történelmi időtávlat lerövidülése, vagyis a közelmúlt levéltári forrásokra alapozott kutatása. A jelenséget jól szemlélteti a „contemporary history", azaz „jelentörténet" kifejezés, amely az elmúlt ötven évben alakult ki; • egy új kutatási terület megjelenése, amely alapvetően az újonnan napvilágra került történelmi adatokra alapozott szociológiai kutatáshoz kötődik; • nagyszámú egyedi iratanyagra alapozott adatgyűjtés (kvantitatív kutatás) • a közeli múlt tisztázásának igénye, különösen a volt szocialista országokban, amely eredményeként olyan források megnyitására is igény tartanak, amelyek még ma sem hozzáférhetők - pl. titkosszolgálati archívumok, vagy olyan szenzitív információt tartalmazó anyagok, mint pl. a bírósági iratok; • az egyedi adatok fontossága a családkutatók - manapság az egyik legnépszerűbb kutatási terület képviselői számára; • az információ gyors elérése - napjaink kutatójának nincs ideje hosszadalmas kutatásra; • az információ gyors eléréséhez hozzátartozik a másolatok készítésére vonatkozó felhasználói igény - a kutatók nem készítenek jegyzeteket, hanem otthon akarnak dolgozni az eredetihez a lehető legjobban hasonlító anyagból. Ez egy újfajta szolgáltatást feltételez, annak minden következményével. A kutatói igények és elvárások jelentősen befolyásolják a levéltárakhoz és a levéltári anyaghoz való hozzáférés kérdését, és — bizonyos mértékig — ellenkeznek a jogi normákkal, különösen a minősített adatok törvény által szabályozott rendszerével. A levéltári anyag kutatása jogi, szervezeti és állományvédelmi kérdésekből álló összetett probléma Egy demokratikus társadalomban a levéltári kutatás szabadsága állampolgári jog, nem privilégium. A kutatás bármilyen korlátozását csak jogszabály írhatja elő, és minden állampolgárnak egyenlő, társadalmi rangtól és nemzetiségtől független hozzáférési joggal kell rendelkeznie. A levéltárnak, amellett, hogy a forrásokat széles körben elérhetővé teszi, egyrészt biztosítania kell az egyenlő kutatási jogokat, másrészt kezeskednie kell a jogilag védett információ biztonságáért. Az elmúlt évtizedekben alkotott levéltári jog a hozzáférés kérdését csak részben szabályozza. Többek között biztosítja az ingyenes kutatást, értve ez alatt a levéltári anyag korlátozásmentes használatát, valamint különbséget tesz a tudományos kutatás és a gyakorlati (pl. jogi) célú használat között. A törvények ugyanakkor a korlátozási időtartam intézményét is bevezették. Ez utóbbi, az európai levéltári jogban meglehetősen elterjedt szabályozás, amely szerint az adott iratanyag csak a keletkezésétől számított bizonyos idő (pl. 30 év) elteltével válik kutathatóvá, azon meggyőződésen alapszik, hogy a közigazgatásban keletkezett iratok csak akkor válnak igazán levéltári anyaggá, amikor ügyviteli értéküket már telje20