Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 2. szám - A 250 ÉVES MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR KÖSZÖNTÉSE - Boisdeffre, Martine de–Lukács Anikó: Levéltárak és adminisztráció az Európai Unióban / ford. Lukács Anikó / 14–18. o.

Az első csoportba sorolhatjuk Belgiumot, Dániát, Görögországot, Franciaországot, Olaszországot, Hollandiát, Portugáliát. Ezekben az országokban, bár a helyi levéltárak működhetnek decentralizáltan, a helyi önkormányzatnak alárendelten, létezik egy központi levéltári hatóság — Franciaországban ezt tudományos és technikai felügyeletnek nevezzük —, amelynek hatásköre az egész országra kiterjed. Olaszországban a községek, tartományok és régiók több, mint negyven éve maguk működtetik különálló levéltáraikat, amelyeket a központi levéltári igazgatás felügyel. Egy következő csoportot alkot Németország, az Egyesült Királyság, Spanyolország. Németország szövetségi köztársaság, ezért itt sajátos helyzet alakult ki. A Bundesarchiv illetékességi körébe csak azok az iratok tartoznak, amelyek a szövetségi hivatalokban keletkeztek. A szövetségi állam regionális hatóságainak iratait a szövetségi államok levéltárai őrzik. A levéltári ügyek, éppúgy, mint a kulturális politika más területei, a szövetségi államok hatáskörébe tartoznak, amelyek saját levéltári szervezettel rendelkeznek. Az Egyesült Királyságban a nemzeti levéltár illetékességi körébe az angol és walesi központi közigazgatásban keletkezett iratok tartoznak. A területi önkormányzatok saját, független regionális vagy helyi levéltárakkal rendelkeznek. Az Edinbourgh-ben székelő Scottish Record Office és a belfasti Public Record Office illetékességi körébe Skócia, illetve Eszak-Irország központi hivatalainak iratai tartoznak. Skóciában a helyi közigazgatási járások igényeit független levéltárak elégítik ki. Spanyolországban a nemzeti levéltári szolgálat (amelyet a kulturális minisztérium állami levéltára felügyel) ellenőrzi a központi állami hivatalok által létrehozott átmeneti és történeti levéltárakat. A tartományi levéltárakat viszont az autonóm községek felügyelik. Belgiumban, Dániában, Hollandiában, Lengyelországban, Olaszországban és Portugáliában a regionális dekoncentrált levéltárak a nemzeti levéltárakhoz tartoznak. Ezekben főként a régiót érintő dokumentumokat, és adott esetben azoknak a központi adminisztrációhoz tartozó hivataloknak az iratait helyezik el, amelyek a régióban székelnek. Bár a levéltárak helyzete eltér az egyes országokban, nem szabad megfeledkezni az őket összekötő közös keretről: a nemzeti levéltárak mindenhol az állam intézményei. Természetesen az Állam iratai felett őrködünk. A levéltárügy misszió, amelyet az államnak kell teljesítenie — így lehet működése hatékony és ellenőrizhető, vagyis legitim. Mellékes kérdés viszont, hogy mely hatóságok ellenőrzik a levéltárügyet; ezt a szerepet a miniszterelnök, az igazságügyminiszter, a belügyminiszter vagy a kulturális miniszter is betöltheti. A levéltárügy a huszonöt tagállam közül tizennégyben a kulturális minisztérium hatáskörébe tartozik, ez pedig azt mutatja, hogy a jövőben a hangsúly a levéltárak örökséget őrző, kulturális szerepére helyeződik át — ez viszont gyakran megy igazgatási szerepük rovására. Az sem perdöntő kérdés, hogy vajon támaszkodik-e a felügyeletet ellátó minisztérium a több-kevesebb befolyással rendelkező tanácsadó testületek munkájára, véleményére. Ami viszont lényegbevágóan fontos számunkra, s amiről nem szabad megfeledkeznünk, hogy a levéltári misszió ellátása állami kötelesség, amelyet az államnak egyrészt saját maga, másrészt állampolgárai, valamint az európai állampolgárok érdekében is teljes mértékben magára kell vállalnia. 15