Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Apró Erzsébet: Bács-Bodrog Vármegye Levéltára / 7–26. o.

Mária Terézia uralkodásától együttesen igazgatták a két megyét, országgyűlési követeik pedig többször előterjesztették azok törvényes egyesítésére vonatkozó igényüket. II. József 1785-ös közigazgatási reformja során a tíz kerületre osztott országon belül Bács és Bodrog megyék Torontál, Temes és Krassó megyékkel együtt alkottak egy kerületet, melynek székhelye Temesvár lett. A már régóta szorgalmazott hivatalos megyeegyesítésre végül mégis csak a jozefinista reformok kudarca után, 1802-ben került sor. Az országgyűlés által ekkor elfogadott javaslat értelmében az egyesített megyék neve Bács-Bodrog vármegye lett.

9 Az egyesítés hatással volt a megyék belső igazgatására is. Bács vármegyében 1773ban három járást tartottak nyilván: a Felső, az Alsó és a Tiszai járást. A Középső járást csak 1806-ban szervezték meg, immár Bács-Bodrog vármegyében. Fokozatosan, még az egyesítés előtt, a 18. század második felében kapott szabad királyi városi rangot és szakadt ki a megyei irányítás alól Újvidék, Zombor és Szabadka.

10 További változást eredményezett az is, hogy 1836-ban az akkor már Bajával összeépült Istvánmegye helységet Bajához csatolták, és így az Pest-Pilis-Solt megyéből Bács-Bodroghoz került." Az 1848. évi forradalom a nemesi vármegyét megszüntette. Bár a „polgári" megyék önkormányzatának csak ideiglenes szabályozása történt meg, a törvény világosan rendelkezett arról, hogy a megyéket, mint csorbítatlan jogú törvényhatóságokat, fenn kell tartani.

12 A forradalom bukása után az 1849. november 18-án kelt császári rendelet csökkentette Bács-Bodrog vármegye területét. A rendelet értelmében Bács-Bodrog, Torontál, Temes és Krassó vármegyék területéből és Szerem vármegye Hoki és Rumai járásaiból szervezték meg Szerb Vajdaság és Temesi Bánság néven az új koronatartományt. Ugyanakkor Zombor, Szabadka és Újvidék szabad királyi városokat is a vármegyéhez csatolták, így a hatalmas megyét közigazgatási szempontból kettéosztották. A koronatartomány északi része képezte az ötödik kerületet, melynek központja Zombor, a korábbi vármegyeszékhely lett. Zomborban és Szabadkán városi magisztrátus, a hat járásában pedig négy vegyes szolgabíróság alakult (Apatin, Baja, Kula, Zenta).

13 A tartomány déli részének központja Újvidék lett. A Bach-korszak második, 1854. évi közigazgatási reformja nem érintette Bács-Bodrog vármegye területét. Az októberi diploma értelmében 1860. december 27-én megszűnt a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság, és annak területét visszacsatolták az anyaországhoz.

14 A megye 1861. március elején megválasztotta tisztviselőit, felszámolták a volt megyefőnöki és a Bachkorszakban kialakított szolgabírói hivatalokat.

15 Visszaállították a megye területi egysé9 Magyar Törvénytár. 1802:

VIII. te. 10 Az 1751. évi XXVII. te. alapján 1748-ban Újvidék, 1749-ben Zombor, majd az 1790. évi XXX. te. alapján Szabadka szabad királyi városi rangját iktatták törvénybe, melyet ez utóbbi még 1779. január 22-én kapott. Vö. IvÁNYost-SzABó TIBOR, 1998. 122-123. és DOBOS JÁNOS: Szabadka városi kiváltságlevele. In: Koreni 1. Svedocenje vekova. Pravni polozaj i stanovnistvo Subotice - Gyökerek. 1. Évszázadok vallomása. Szabadka közjogi helyzete és lakossága. 1391-1818. Szerk. MAGYAR LÁSZLÓ. Szabadka, 1991. 103-111. " Magyar Törvénytár. I836:XXX. te. 12 Magyar Törvénytár. 1848:111. te. 26. §. 13 Hof- und Staats-Handbuch des Kaiserthumes Österreich för das Jahr 1856. Fünfter Theii Wien, 97. 104-105. Ekkor még Szabadkán és Zomborban nem alakult meg a városi magisztrátus. 14 BAK BORBÁLA: Magyarország történeti topográfiája. Budapest, 1997. 119. 15 A Központi Bizottmány első ülését 1861. márc. 4-6-án tartotta. A megyei kerületi hatóság Zomborban március 13-án, Újvidéken március 20-án szűnt meg, a járási hivatalok (Apatin, Baja, Kula, Ó-Becse, Palánka, Szabadka, Újvidék, Zenta, Zombor) pedig 1861. március 10.-22. között. Vajdasági Levéltár (= VL) Bács-Bodrog vármegye - Zombor iratai, 1861-1918. 421. számú fond (= F. 421.) 3. Főispáni iratok 9